Állami gimnázium, Eger, 1901

Ha ilyen módon tanított mindig, úgy világos, liogy sikert nem érhetett el. E tanév elején megjelent s nagyon megdicsért franczia nyelvtanok egyikének Előszavában szerzője büszkén vallja he, hogy a középiskolai nyelvi oktatásnak nem lehet az a czélja, hogy az illető tanuló, ha majd az iskolából kikerül, megtudja kérdezni a sarki hordártól, hogy ez, vagy az amaz az utcza merre van. íme a tanár úr büszkesége. 0 nem nyelv­mester. S itt vagyunk a régi kérdésnél, hogy a középiskolai tanár tudós legyen-e avagy nyelvmester? Mert csodálatos, de sokat liánytorgatták már ezt. Ha azonban meggondoljuk a dol­got, egészen természetesnek találjuk e kérdés felmerülését: ha átvették a latin nyelv tanításának módszerét, úgy ezzel együtt magukba szítták a „nagy“ elassica-philologusok gőgjét is, kik nem nyelvmesterek, hanem tudósok s azokká is akarják nevelni a kezeik közé került ifjúságot. A franczia közoktatásügyi miniszter, Leygues, úgy látszik már megelégelte a nagy tudóskodást s a múlt óv november havában elrendelte, hogy az idegen nyelveket minden intézetben a direkt módszer szerint tanítsák. A rendelet megokolása igen érdekes: „Jobb tanulóink jól végzik a fordításokat fran- c zi áb ó 1 és f r an c ziár a, de közülök csak kevesen lennének képesek egy levelet írni, vagy társalgásban r é szí­ven n i. Pedig az idegen nyelvek tanításának fő- czélja, hogy megtanuljunk azokon a nyelveken beszélni és írni. Ha ezt a czélt a tanfolyam végeztével nem érjük el, a tanítás kudarczot vallott. Az élő nyelveknek gyakorlati ismeretére szük­sége van mind a kereskedőnek, mind az iparosnak, mind pedig a tudósnak és irodalmilag művelt embernek. A középiskolában tehát az élő nyelveket nem szabad a holt nyelvek mód­jára tanítani, nem szabad azokat irodalmi kul­túra és szellemi gymnastika eszközévé avatni. Azt a módszert kell alkalmazni, mely a tanulót a leggyorsab­ban és legbiztosabhan képesíti ezeknek a nyelveknek valóságos elsajátítására. Ez a módszer: a direkt módszer.“ Elképzelhető mily örömmel olvastam e sorokat, mily elég­tétel volt ez a kollegák kicsinylésével szemben. íme tehát Eran- cziaországban nem maradt kiáltó szó néhány lelkes tanár szava, visszhangra talált a miniszteri rendeletben. Mikor érjük mi ezt el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom