Állami gimnázium, Eger, 1901

13

Á már megszerzett nyelvtani ismereteket mélyítsük ki, óvakodjunk azonban a túlságos részletezéstől, kivételektől.

A dolgozatok a társalgás vagy olvasmány körében mozogjanak, meg lehet kísérelni önálló dolgozat írását is (Composition) de czélszerű egy mintadolgozat felolvasása.

Az ötödik és hatodik óv a tanítás felsőfoka, A szemléltetés elmarad, o helyett igen ajánlatos kisebb kirándulások, séták rendezése, melyek alkalmat nyújtanak a nyelvbeli ismereteknek társalgás útján való s az életből fakadó kibővítésére. Társalogjunk az olvasmány nyújtotta tárgyakról is, szóval minden alkalmat ragadjunk meg az élő nyelv gyakorlatának elsajátítására s különösen azon minden tanulónál közös félelem eloszlatására, mely múlhatlanul elfogja, ha idegen nyelven kell beszélnie; nógassuk, bátorítsuk őket. S itt természetesen óriási tér juta tanár egyéniségének. Ne szigorral, vagy pláne durvasággal igyekezzék hatni a bátortalanokra, sem p edi g gúny ny a 1, mert az önérzetüket sérti, hanem találják meg azt az eszközt, mely a tanulót nyílttá, bátorrá teszi tanárjával szemben. Olvasmányúl valamely modern írónak, különösen drámaírónak művét válasszuk. Hagyjuk a klasszikusokat, nem tudósokat nevelünk, hanem a nyelvet tanítjuk s a klasszikusok nyelve csak ronthatja a tanulók nyelvérzékét, a mennyiben ugyan bírnak már némi nyelvérzékkel. Hisz annyi kiváló modern franczia író van, hogy szinte bámulatos, miért járunk mi mindig a XVII. században, mi szükségük van a tanulóknak Corneille sallangos mondásaira, préeieuse nyelvére üres, szónokias tirádáira! ?

De hát a „nagy“ elassica-philologusok példájára, itt is klasszikusokat kell olvastatnunk a tanterv értelmében. Pedig mennyivel szívesebben olvassák a tanulók az élet friss lchelle- tétől áthatott modern írókat! Ellenben Corneille Racine, Boiieau nevének hallására is fáznak. —- Olvastassuk Sandeau-t, Augier-t, A.Daudet-t, Banville-t, Loti-t, Coppée-t,alyrikusokközülMusset-t, V. Hugo-t, Sully-Prudhomme-ot stb.

Megismertethetjük a tanúlókat a két felső osztályban a franczia irodalomtörténettel is általában a XVII. századtól kezdve; az írókat ne annyira életrajzaik, mint műveik alapján mutassuk be. Ne mulasszuk el az irodalomtörténetet vonatkozásba hozni a történelemnek általuk már ismert adataival s különösen kiemelendő a franczia eszmék, vagy egyes írók hatása hazánk iro-