Állami gimnázium, Eger, 1899
24 ezek a ritterek a mi színpadunkon is öklelődztek, lianem mert Katona és Kisfaludy drámáiban is sok a lovagdrámából vett elem. Kisfaludy első műve a Tatárok Magyarországon és Katona az imént kiadott Ziskája valóságos lovagdrámák; sőt a költő későbbi művében is, a Stibor vajdá-ban és a Bánkbán- ban is találunk a lovagdrámákból átvett motívumokat.“ Ez mindenesetre helyesebb nézet, mint a Bayer-é. Nálunk az első ismert darab, mely a XVIII. századbeli német lovagdráma modorában és styljében van írva: Zrínyi Miklós; avagy Szigetvárának veszedelme. Egy históriai szomorú-játék három felvonásokban. Mellyet Német Nyelven kibocsátott Werthesz Kelemen. A Királyi Magyar Universitásban a jó-ízlés Törvényének Professora; Magyarra pedig fordított Gy. Cs. I. (Györgyfalvi Csépán István) Komáromban 1790. A mű eredetileg német nyelven jelent meg Béesben ugyanezen évben Niklas Zrini oder die Belagerung von Sigeth czimen, de szerzője Pesten írta. A stylustól eltekintve a főbb lovagdrámai motívumokat is megtaláljuk a darabban, úgyszintén a stürmerek érzelgős áradozásait, felfogási módját. Maga a tárgy lovagdrámai motívum: várostrom. A törökök ostromolják a várat, de azt mi csak halljuk, csak az utolsó jelenetben tódulnak a törökök a színre. Úgyszintén lovagdrámai motívum a földalatti folyosó, melyen át György, Zrínyi fia, megmenekül. Zsófiának egész gondolkozásmódja a lovagdrámákban szereplő női alakok gondolkozásmódjára vall, valamint a Kataliné is. Rokonok Götz Máriájával, Thorringer feleségével. Jellemző a stürmerek érzelgős felfogására a következő jelenet: Benedek: Mit akarsz e tőrrel, atyám ? Szecsődi: Téged megölni, fiam! Benedek: Hogyan? hisz ez fáj, és te engem mindig szerettél. Szecsődi: Ép azért. Különben az utálatos törökök kezébe esnél és lánczot kellene viselned. Benedek : Nem, én ezt nem akarom. Úgy inkább meghalok. De az fáj nekem, hogy nem maradhatok nálad. És anyám majd keresni fog és sírni, ha nem talál. Szecsődi: Begy nyugodt! Az égben ismét találkozunk vele. Benedek: No hát nem bánom. Még ezt a csókot, — most szúrj !
