Állami gimnázium, Eger, 1899
20 tiója ez az ész jogai tulhajtásának. A méltóságokat nem sokba veszik, sőt inkább tehernek tekintik, mint itt is. Eszményképük a természet embere (Naturmensch) s a természetre mindig rajongással gondolnak. Ágnes igy kiált fel az 5-ik felv. 3. jelenetében : „Oh bár elmehetnék veled minden pompa, fényűzés, rang nélkül idegen országba, hol úgy élhetnénk mint boldog, alacsony sorsú emberek.“ Természetes, hogy a nagy tudományt ilyen gondolkozás mód mellett nem sokra becsülik, valamint az úgynevezett lovagi beesületet sem, a mit csak előítéletnek tartanak, mely a szívtől idegen. Vakon hisznek a sorsban. Megérintettük ezzel nagyjában e jelszavakat, hogy megismerkedjünk velük, nem czélunk azonban részletesebb tárgyalásukba bocsátkozni. Tegyük fel ismét a kérdést, mi avatja e müvet lovagdrámává? Hely és idő, a szereplő személyek, maga a cselekmény, de első sorbán az a szellem, mely áthatja, illetve a tárgyalási mód. Mert e szellem nélkül nem volna az a lovagdráma, a mit mi értünk lovagdráma alatt. Az egyes szereplők felfogási módja, a folytonos lovagi becsületre való hivatkozás, melylyel minduntalan találkozunk, sok üres, dagályos beszéd, hazafiaskodás, szónokias, egetverő nyelv, különösen lovagdrámává formálják e darabot. Nagyon jellemző a darabra a II. felvonásban előforduló lovagi harczjáték, a mi Törring eredeti alkotása s igen sikerültnek mondható. Valódi középkori lovagi szellem ömlik el e jeleneten, mely különben a cselekmény további menetére is elhatározó befolyással van, s igen élénk, valóban drámai be- fejezésű. Úgy látszik, hogy Törring, ha saját erejére támaszkodik, sokkal kiválóbbat alkot, mintha forrása után sántikál. A középkor durva gondolkozását mutatja be a háznagy (Vi- cedom), ki Ágnest azonnal elakarja tétetni láb alól. A fejedelem hasonlóképen durva, középkori lovag, de később egészen megváltozik. Itt-ott sikerül Törringnek a középkori lovagi szellemet valójában bemutatni, de jórészt csak túlzásait, kirívó oldalait látja e szép kornak s alakjainak észjárása nagyjában a Sturm és Drang észjárása. S ép e durvaságban, erőszakosságban, kard- csörtetésben, lovagi becsületre való esküvésben látják majd különösen utánzói, mint jóformán maga is, a középkori lovagi életet. Egy sem nagy tehetség, a minthogy Törring sem az>
