Állami gimnázium, Eger, 1899
17 mert neje védelmére lázadást kell szítania. Erre aztán a nagyhangú, érzelmes tirádák elmaradnak, helyükbe hazafias pa- thosz lép s a szegény ártatlan Ágnest, az uj eszmék egyik megtestesítőjét halálra hurczolják. Itt Törring hazaszeretete machiavelismussá válik s így jut ellenmondásba önmagával. Brahm ezen ellenmondást úgy magyarázza (Studien über Törring), hogy Törringgel körülbelől hasonló dolog esett volna meg, mint drámája hősével. Ezen feltevésére Törring egyik leveléből jut, mely szerint őt Ágnes Bernauerinn megírására szerelmi bánat (Unglück in der Liebe) vitte. Ezen egyetlen kifejezésből aztán Brahm egész regényt kovácsol, mely szerint Törring szintén szerelmes volt valami szegény, alacsony származású leányba s nőül is akarta venni, de atyja erélyesen közbelépett s ő kénytelen volt lemondani. Ezen viszonya párhuzamosan haladt volna drámája írásával. Egész a III. felvonásig addig írta volna, mig kitartott szerelmének tárgya mellett, daczára atyja ellenzésének. Ekkor aztán következik az ingadozás, ép úgy mint a drámában a követek fellépésével. Végül lemond, a drámában pedig Ágnest megölik, s ekkor kibékülnek. Azt hiszem nagy merészség, erős phan- tasia kell ahhoz, hogy valaki egy elejtett kifejezésből egész regényt alkosson. Legfeljebb annyit fogadhatunk el, a mennyit az író maga is mond, hogy szerelmi bánat vezette drámája tárgyához. Brahm hypothesise igen szép költői hypothesisnek, de komoly tanulmányban nem állja meg helyét. Végeredményképen tehát csak oda jutunk a hová az előbbi drámájánál, hogy ez sem egyéb dramatisált történetnél. Pedig milyen szép drámai tárgy ez. Meglehet azonban, hogy ha a dráma követelményeinek megfelelőleg dolgozta volna fel, nem ért volna el darabjával akkora hatást, mert kora különösen hajlott az érzelmeshez és hazafiashoz. Az a különös, hogy e tárgyat már számtalanszor feldolgozták, de sohsem vette valódi költői tehetség a kezébe; a többi feldolgozások még talán alatta állanak Törring müvének. Lássuk már most a szereplő alakokat. A két főalak Albert és Ágnes. Albertet azonban megközelítőleg sem rajzolja oly jól, mint Ágnest. Eleinte ugyan megnyeri rokonszenvünket, derék, bátor lovag, ki egyedül szive sugallatát követve nejévé teszi Ágnest s ezzel kihívja maga ellen az uralkodó társadalmi rendet, felfogást; de már a második felvonásban, a harczjáték- nál kételkedni kezdünk férfias őszinteségében, midőn nem íqeri
