Állami gimnázium, Eger, 1899
14 qui earn praeciiptärat, Ducis iram veritus accurens, oblongo ligno capillis ejus aureis intricato denuö divertit miseram. et suffocavit quod factum ingens dissiduum inter Ernestum et Albertum filium peperit, quod postea múlta cum difficultate sedatum est, fundatione unius Sacelli cum Sacerdote ministro perpetuo, super sepultura dictae Bernawerin in caemeterio S. Petri Straubingae. Albertus sequenti Anno 1436 duxit uxorem Annám filiam Ducis Brunsvigensis circa festum S. Leonhardi, ex qua sobolem pulcherrimam sustulit.“ Egészen ezen értelemben irta meg Törring drámáját, s előre is mondhatjuk, hogy tehetségéhez mérten jól oldotta meg feladatát, különösen ha a darab szín szerűségét tekintjük. Egyáltalán bámulatos, menynyire tudja Törring darabjait színpadra alkalmazni, pedig bizonyára keveset látott mielőtt azokat irta. Az általános benyomás kedvező s a nem műértő lelkesedhetik is érte. S míg az előbbi darabjánál azt láttuk, hogy nagyon is ragaszkodik Götzhez s az egész magában véve Götz-utánzat, addig itt nagy önállóságot tapasztalunk, alig van egy-két jelenete, mely Götzre emlékeztetne. Szóval már sokat haladt, tud a maga lábán is járni. Lássuk most e fontos darab meséjét, hogy összehasonlíthassuk a forrással. A kezdet igen szép költői. Albert, a bajor fejedelem fia ép most kelt egybe Ágnessel, egy egyszerű polgárleánynyal s szerelemittasan borulnak egymás karjaiba. De nem sokáig élvezhetik a szerelem mámorát, mert jönnek a fejedelem követei, kik harczjátékra szólítják Albertet. Szívesen maradna, de lovagi büszkesége nem engedi, s azonnal útnak indul. Ezalatt apja, a fejedelem, tanácsot ül tanácsosaival, hogy mitévő legyen fiával, ki már három hónapja jár egy közönséges polgárleány után s e mellett elhanyagolja lovagi kötelességeit. Elhatározzák, hogy büntetésül a harczjátéknál elzárják előtte a sorompókat. A II. felvonás gyönyörű jelenettel kezdődik. Ágnes ott szomorkodik a Duna partján férje után, belenéz a vízbe, hogy a hullámok vigyék el képét férjének. — Aztán egyszerre a harczjáték helyén vagyunk. Ez is igen ügyes jelenet s teljesen eredeti. Albert előtt nem nyitják meg a sorompót, azt hozva fel, hogy egy rossz- hirű leánynyal él. Albert felháborodva szólítja viadalra azt, a ki ilyet mer állítani Ágnesről. A fejedelem háznagya megvető- leg vágja szemébe, hogy egy olyan leányért senki sem fog
