Állami gimnázium, Eger, 1899

11

májának egyedüli kiválóbb alakját, mert a többi színtelen árnykép. Törring nem látja, hogy mily phaenomenalis tragikus jellemmel van itt dolga, neki nincs érzéke a tragikai összeütközés iránt.

Valószínűleg nem mer eltérni a hagyománytól, melyből drámáját alakította, vagy pedig első sorban a haza érdekét tekinti, melynek győzedelmeskedni kell minden indulat felett. Ha folytatná a harczot úgy hazájának ártana vele, tehát inkább lemond. Igen, csakhogy nem veszi észre, hogy itt nem abstraetiokkal van dolga, nem bábokat rángat sodronyon, hanem felzaklatott emberi indulatokkal, szenvedélyekkel kell számolnia, melyek mint a rohanó ár söpörnek el mindent maguk előtt s nincs az a hatalom, mely őket feltartóztathatná. Az a Thorringer, a kit eddig ismertünk nem mondhat le. O romlott környezetben él, magasan kiválik a többi közül, neki addig kell küzdenie, mig el nem bukik, mert ő azzal a környezettel nem békülhet ki. Törring, a ki a mint leveleiből meggyőződhetünk, fanatikus híve az államnak, s maga rideg, józan államférfin, azt hiszi, hogy az állam érdekéért minden indulatot, minden szenvedélyt sutba lehet dobni. Neki psychologiáról fogalma sincs.

A többi alakjai, a mint már említettük, halavány, szétfolyó személyesitések. Neje Margit minden pillanatban változik. Majd érzelgős, majd pedig valóságos antik hősnő, a mint a vár védelmét vezeti. Henrik herczeg alakja is igen gyenge. Eleinte úgy tünteti fel, mint gyenge jellemű férfit, kit gonosz tanácsosai kényük-kedvük szerint vezetnek s különben ő maga is hajlandó a gonoszra, de a darab végén egyszerre megjavul. A tanácsosok a lehető leggonoszabb emberek, szinte carricaturái a gonosznak. A többi alakok nem érdemelnek szót. Azaz, hogy hátra van még a szellem. Ebből csak azt látjuk, hogy Törring olvasta Shakespeare Julius Caesar-ját, a mint hogy a Sturm és Drang korszakban rajongtak Shakespeare-ért.

Egy parallel helyet ide iktatunk.

Jul. Caes. IV. f. 3. j. Brutus: Well; Thenn 1 shall see thee again. Ghost: Ay, at Philippi (Ghost vanishes).

Törringnél a IV. felvonásban a beszélgetés végén: Geist: . . . Auf Wiedersehen zu Stain (Er verschwindet).

Csakhogy Shakespearenél psychologice összefügg a szellem megjelenése az illető lelkiállapotával. Brutust Caesar meggyilkolása óta sötét gondolatok gyötrik, tépelődik s igy majdnem természetesnek találjuk, hogy ilyen lelkiállapot mellett