Állami gimnázium, Eger, 1898

nyitja jobban, mint az, hogy széliében elterjedtek. Fennmaradt verse Miszlait, igazi költői léleknek vallják, hanem tehetsége — kellő műveltség híján — nem érvényesülhetett eléggé.

Szatmár várát megszállva tartották Glöckelsberg és Lö- venburg gróf császári tábornokok. De Forgách Simon gróf, Rákóczi egyik vezére előtt meg kelle liátrálniok és 1704. decz. 25-én feladni a várat. Elfoglalását a Szatmár vára megvételéről szóló ének örökíti meg. Különösen annak örül benne a szerző, hogy a ráczok hatalma megtöretett s így nem kell többé félni tőlük. Elragadtatva kiált fel:

Örülhetsz, vigadhatsz Hires Szakmár vára,

Kőrös Marus határa,

Szent-Jób, Bősed, Szeged,

Beszermény és Kalló,

Gyula, Szolnok végháza,

Debreczen és Bihar,

Szamos tartománya :

Már ráczság nem rabolja 1 . . .

Szórja is ezért dícséretét a kurucz vitézekre és hálát ad Istennek a fényes győzelemért.

Eredetije Ujváry Tamás énekes füzetében van a Szomo- lányi diadal emlékéivel együtt. Szerzőségét azonban — teljes joggal — kétségbevonja Thaly. Véleménye az enyém is. Nem azért ugyan, hogy Nyitra-Kövesd messze van Szatmártól, mert a hír szárnyon jár s a staféták valamelyikétől könnyen értesülhetett volna róla a „miltatlan“ kántor, hanem az utolsó három sor alapján, mely szerint

Költenek ez versek Sajó vize mellett,

Karácsony hó hetiben.

Már pedig Ujváry nehezen juthatott abban a zavaros világban az ország egyik szélétől a másikig: Nyitráról a Sajó partjára. Ámbár verselési módja némi rokonságot árúi el a Szomólányi diadal-éval, ez semmit sem bizonyít; változtathatott ugyan rajta, de a mű egészben semmiesetre sem az övé.

Thaly 1860-ban fedezte fel Daniel Gábor Udvarhely vármegyei nyug. főispán vargyasi családi levéltárában a Claudiaca masa valde dolorosa (1706) czímű vitézi éneket. A kolozsvári