Állami gimnázium, Eger, 1898
A kurucz idők epikája. Irta: Gagyi Dénes. Irodalomtörténeti tárgyalásaim folyamán arra a tapasztalatra jutottam, hogy a fiatal nemzedék az irodalom 1820-ig terjedő részéből a kurucz költészet iránt mútat legnagyobb érdeklődést. Egyszerű e jelenség magyarázata. A fegyelmezetlen ifjú lélek, mely fejlődése alatt annyi erőszakos behatásnak, önkényes változtatásnak van kitéve, hogy helyes irányt nyerjen: ösztönszerűen vonzódik mindenhez, a mi az akarat korlátáit tágítja, zabláját lazítja. Eszményi felé törő gondolata összeforr a szabadság ama nagy, dicső emlékeivel, melyek a Rákóczikor költészetében lángolnak. A vereség idejének bús dalai szomorúvá teszik és szinte látszik arczán a kétségbeesés, mely a kurucz katonákon olykor erőt vett. A győzelmes csaták diadalmi énekei jóleső mosolyra derítik s együtt örvend az ujjongó vitéz harczosokkal. Kedélye, hangulata — e kor irodalma tárgyalásánál — a szerint lesz vidámmá, a mint diadalról-diadalra jut Rákóczi, Bercsényi, Ócskái, Bezerédi és a szerint borúi el, mint a labancz mellé pártol a szerencse, s futni kényszerülnek a szabadság védői. Az iskolában nincs idő. hosszú részletezésre; e kort előidéző események teljes megvilágítására. Rövidebb lélegzetű munka pedig, melyből az ifjak tiszta képet nyernének a kurucz költészetről, nem igen akad kezükbe; vagy, ha akad is, nagy része félredobja — olvasatlanul. Nagyobb szabású munkához, vagy pláne többhöz, hozzá se nyúlnak. Pedig csak úgy nyernének alapos betekintést e dicső kor politikai viszonyaiba és költészetébe. Azért próbálom meg — mennyire a hely engedi — összefoglalni c kor történeti előzményeit, a szabadságháború i* .
