Állami gimnázium, Eger, 1898

verik, mintegy 4000 emberüket leölik, maga a vezér is megsebesül s csak nehezen tud pár század magával az üldözők elől Jabloncza várába menekülni. Kénytelen ezt is feladni s magát foglyul engedni Károlyinak.

E győzelem emlékére irta és Rákóczinak ajánlotta Újvári/ Tamás, a nyitra-kövesdi templom „miltatlan magyar kántora“ A szomolányi diadal emléké-t (1704). A vers, „töredelmes gyú- nása“-kép, Ritschan generális ajkaira van adva, melyben elmondja, hogy a császár és a bécsi udvar akkor követett el legnagyobb bűnt, mikor hadait a magyar nemzetre szabadította, hogy azt tépjék, marczangolják; mikor az országot pusztittatta, legjobbjait ártatlanul kínoztatta és az alkotmányra tett esküjét nem tartotta meg, mert

Azt az királt az Isten soha meg nem áldja,

A ki jó fogadását híven meg nem tartja,

Az országnak lakosit törvintelen rontja,

Az ellenség kezében országostól adja.

Már ütött is a boszúállás órája. Példa rá ő maga, kit csapatostól együtt elfogtak a magyarok.

Darabos, döczögös nyelvű, gyönge verselésű krónika, azonban kortörténeti szempontból szintén elég érdekes.

A Szencsey-kódexben van Miszlai András Siralmas éneke a szömörei harczrul (1704). Csakugyan „siralmas“ ének, mert az énekszerző kurucz jajgatva tördeli kezeit a harcz balkimenetele miatt és a nemzetre nézve végzetesnek mondja a csekély jelentőségű tusát. A szemerei harczot 1704 június 18-án vivták Szemere és Koronczó között; a magyar csapatokat Forgách Simon gróf, az ellenséges hadtestet Heister tábornagy vezényelte. Forgách nem akarta elfogadni a csatát, mert Károlyi Sándor közeledését várta. Végtére is kénytelen volt vele, de vesztére, mert roszul fegyverzett és fegyelmezett hada csak egy óráig bírta ki Heister ágyútüzét s aztán, rendetlen futásnak eredve, menekülni igyekezett a biztos halálból ki-ki.

E veszteség fölött kesereg Miszlai András. Két ének siratja még (De proelio Hungarorum apud Koronczó és a Koronczói harcz) a szemerei kudarczot. Két változata Miszlai énekének, mely a nép ajkán még a jelen század közepéig élt.

Miszlai András kurucz katona lehetett, ki a harczokat követő pihenés alatt magaszerzette énekekkel múlattatta társait, s hogy közkedveltségnek örvendettek munkái, mi sem bizo-