Állami gimnázium, Eger, 1897
5 tások, szavak, mondatok, párbeszédek hallásában. Néha a beteg egész párbeszédeket hallucinál, a melyekbe aztán maga is belekeveredik. Elmebetegeknél azon téveszmével is találkozunk, hogy kénytelenek idegen emberek parancsa szerint gondolkodni, beszélni, cselekedni s azt állítják, hogy „szellemileg“ érintkezve velük, tudják meg gondolatukat, óhajtásukat, parancsukat. Illusió akkor keletkezik, ha valamely valóban létező külső ingert (tárgy, személy, tünemény, szó) tévesen érzékelünk s igy az meghamisítva jut az öntudatba. Például, ha valaki valamely fatörzset embernek, vagy egy lepedőt kisértetnek néz és hisz, vagy a kocsizörejt puskalövésnek tartja. Illusiók is éppen úgy fordulhatnak elő épelméjű egyéneknél, mint elmebetegeknél, amazok képesek a tévedést corrigálni, emezek nem. A külső viszonyok nagyban elősegíthetik az ilyen illusió keletkezését és pedig annál jobban, minél inkább meg van nehezítve a teljes érzéki észrevétel. Így pl. homályban, holdvilág mellett, az idegek izgatott vagy kimerült állapotában. A vallásos té- bolyodottságban szenvedő azt látja, hogy a Mária-, angyal-, apostol-kép vagy szobor megmozdul előtte, lehajol hozzá, inti vagy vigasztalja. Némelykor saját személyünket, testünk egyes részeit látjuk megváltozottnak. A hallás utján érzékelt zajt nagyobbnak, szertelennek és ijesztőnek képzeljük. Ha az érzéki csalódások egyre tömegesebbekké válnak *s a téves észrevétel a való benyomásaival annyira összekeveredik, hogy az illető egyén nem képes azokat egymástól megkülönböztetni, akkor beáll a hallucinatorikus zavarodottság, az amentia. A dráma írás lángeszű mestere Shakespeare épp oly csodás művészettel ábrázolta a beteg testű és beteg elméjű embert, mint az ép testűt és ép elméjűt. Korunk leghíresebb physiologusai elismerik, hogy ő a test és lélek kóros állapotait a melancholiát, a tébolyt, az ittasságot, a deliriumot, a mérgezés tüneteit, az álmot, alvajárást, a csalódást és káprázatot úgy ábrázolja, mintha ismerte volna a mai kor tudományos vizsgálatainak eredményeit. A téboly legfontosabb kórtüneteit részletesen meg lehet ismerni Lear királyból; a káprázatoknak majdnem összes feltételeit meg lehet állapítani Macbeth, Hamlet és Julius Caesar alapján. Keresve sem találnánk e tünemény megmagyarázására jellemzőbb és találóbb kifejezéseket, mint a melyekkel Macbeth és neje a hallucinátiót s az azt
