Állami gimnázium, Eger, 1897
Szellemjelenések a tragédiában. Irta : Dr. Rózsa Géza. Bessenyei mint drámairó"*) ezimü tanulmányomban igyekeztem részletesen kimutatni azt az elvitázhatlanul nagy hatást és mély befolyást, melyet Voltaire, a XVIII. század legnagyobb franczia drámairója, Bessenyei Györgyre gyakorolt. E tanulmány keretében nem terjeszkedhettem ki bővebben Voltaire és Bessenyei drámáinak egy olyan közös vonására, melynek eredete minden kétséget kizárólag Shakespear-re vezethető vissza s igy az összehasonlító irodalomtörténet szempontjából kiválóan érdekes és tanulságos; mintegy önkényt kínálkozik a behatóbb tanulmányozásra és fejtegetésre az a kérdés, hogy egy, a Shakespeare tragédiáiban alkalmazott motívum miként jutott el Voltaire közvetítésével a magyar költőhöz s vándor- írtjában minő változásokon ment keresztül. A szellemjelenést értem, mely Hamlet-, Macbeth- és Julius Caesarban annyira megnyerte Voltaire tetszését, hogy átvitte „Semiramis“ ez. tragédiájába; a mi Bessenyeink pedig oly vakon imádta és követte Voltaire-t, hogy nem csoda, ha sok-sok más motívumon kívül ezt is elleste mesterétől. Az imént emlitett szempontból vizsgálva és hasonlítva össze Shakespeare, Voltaire és Bessenyei idevágó tragédiáit, kerestem azon irányelvet, mely e költőket e motívum alkalmazásánál vezérelte; másrészt azt a kérdést iparkodtam felderíteni, mennyiben volt náluk tisztán művészi, tragi kai vagy csak színpadi hatás eszköze, megfeleltek-e a lélektan és a dramaturgia általánosan elfogadott törvényeinek s végül mennyiben jogosult, helyén való e motívumnak a tragédiában való felhasználása *) Budapest, 1893. Guttenberg könyvnyomda. 1*
