Állami gimnázium, Eger, 1897
az indulat és beteges képzelődés lázától túlságos mértékben fölizgatott agyvelő megtestesíti azon képeket, melyek a leg- intensivebb módén foglalkoztatják. Már hogy aztán a költő csakugyan érzéki alakba öltözteti-e a káprázat szülte visiót s a szinpadon megjelentetve a nézők szemei elé viszi-e vagy csak egyszerűen a hallucináló egyén beszédéből érezteti velünk a tüneményt, ez teljesen lényegtelen. Shakespeare-nél az elültetés legerősebb eszköze az egyén lelki állapotának oly színben való feltüntetése, melyből a káprázat, a látomás a lehető legtermészetesebben megmagyarázható s úgyszólván szükségképpen következik. Voltaire-nél a szellemjelenés egész egyszerűen látványos színpadi komédia és még „Deus ex machi- ná“-nak is rossz ; Bessenyei pedig — lehet, hogy öntudatlanul — közelebb áll közvetett forrásához, Shakespeare-hez, mint közvetlen példányképe és mestere. A visióknak majdnem összes külső és belső föltételeit megtaláljuk Shakespeare fent elemzett tragédiáiban; Voltaire-ében egyet sem, Bessenyeinél csak nagyon keveset. A Shakespeare-i szellem jelenések derekasan kiállják a lélekbúvárok és dramaturgok legélesebb bonczkését is; Voltaire-é még a laikusok arczán is mosolyt fakaszt, Bessenyei meg tán józan ösztöne sugallatának engedve, dicséretes ügyességgel alkalmazza a motívumot, de a drámaíró gyarlóságai ennek értékét is lerontják. így hát a visió külső és belső feltételeit, melyek a lélektanból, a józan észből, a. nép általánosan meggyökerezett hitéből s a dramaturgia sarkalatos törvényeiből vonhatók le, a legtökéletesebben Shakespeare tragédiáiból állapíthatjuk meg. A belső feltételek az egyén kiváló érzékenysége, nagyfokú ingerlékenysége; a minden izgalomra fogékony elme; az indulat fokozott hevessége, az idegrendszer feszültsége, az ijedtség, rémület s legtöbbször a bűnös lelkiismeret furdalásától gyötört lélek. A szenvedélynek el kell érnie fejlődése tetőpontját vagy igen magas fokát, úgy, hogy az érzéki alakban megjelenő látomás többé már ne tűnjék fel túlzásnak, legkevésbé pedig önkényes színpadi hatásvadászat eszközének. A külső feltételek közt első helyen említendő a homály, a sötétség, mely az általános felfogás szerint ezeket a hazajáró lelkeket, árnyakat kiséri; a többé-kevésbé rémes titokzatosság, melynek képzete szintén vele jár az ilyen szellemjelenéssel és végül a csendes magány, az egyedüllét, hogy a lélek
