Állami gimnázium, Eger, 1897
12 tatásának rejtett titkát. Ha Hamlet apjának szelleme nem kelne ki sírjából s nem ösztönözné fiát boszuállásra, Hamlet talán nem indult volna meg a helyes nyomon, hogy apja gyilkosait kifürkéssze. Ezen állítás helytelensége világosan ki fog derülni, ha Hamlet lelkiállapotát, érzés és kedélyvilágát a szellemjelenés előtt figyelmesen vizsgálva elemezzük. Hamlet búskomoly, atyjának titokzatos halála óta beteges melancholiában szenved. Sötéten borongó hangulatát semmi sem képes földeríteni. Kerüli az emberek társaságát, csak a magányban, az egyedüllétben leli örömét, midőn zavartalanul foglalkozhatik gyötrő gondolataival, kínos sejtésével. Beteges képzelődését táplálja a gyanú s a kétely, mely leikébe belopódzott, növeli képzeletének lázas izgatottságát. A király azt mondja róla, hogy „megátalkodott a bánatban" s arczán sohasem foszlanak el a gyász felhői. Nyomott kedélyhangulatá- ban rossz álmok kínozzák, sőt ébren is álmai vannak. Atyját látni véli „lelke szemében.“ Egyetlen gondolat, mondhatni rögeszme tartja fogva egész valóját; a titkos sejtés — mely minden dán elméjébe belopózott — hogy a hős király nem természetes halállal múlt ki. Az őrlő bánat- s a nyomasztó melancholiától megtompult érzékeire a közönynek és fásultságnak mindent elmosó, áttörhetlen köde nehezedik. Öngyilkosságra is gondol. Mindezek a hallucinátiónak csalhatatlan előjelei. De nemcsak Hamlet lelki állapota idézi elő közvetlenül érzékeinek káprázatát, hanem az a körülmény is, hogy Horátionak előzetes elbeszélése a szellemlátásról mintegy prae- disponálta hangulatát és képzeletét. Hamlet apjának szelleme első ízben a helsingőri kastély előtt őrt álló katonák előtt jelen meg, mindazon mellékkörülmények kíséretében, melyek a dajkamesében is kisérni szokták az éjjel hazajáró lelkeket. Sötét hideg éjszaka van. Az óra már elütötte az éjfelet. Marcellus magával hivta Horatiot, ki nem akarja elhinni, hogy ő már kétszer is látta a meggyilkolt dán király lelkét. A múlt éjszaka is, az óra éppen egyet ütött . . . Alighogy e szavakat kiejti, némán feltűnik a szellem, mint valami kísérteties árnyék. Alakra, termetre teljesen hasonló az üdvözült királyhoz. Szép, fönséges arczu; harczias idomait tetőtől-talpig pánczél fedi; a nyitott sisakrostély látni engedi halvány arczát s ezüst-deres szakállát. Lelketlen, mint az eloszló buborék, sérthetetlen, mint a levegő
