Állami gimnázium, Eger, 1897

élénk és mély hatású, hogy elmúltával is igaznak hiszi a lé- lekjelenést. Immár hasonló az elmebeteghez, ki nem képes a való képeit a hallucinált képektől megkülönböztetni. Rémülete mindjobban fokozódik. Banquo szellemének visszatérését még iszonyúbbnak tartja, mint a gyilkolást magát.

Hiszen vér hajdan is

Omolt, mikor törvény nem álla őrt,

S azóta is volt gyilkolás elég,

Szörnyű a fülnek : ám akkor, ha szét Locscsant az agy, meg'halt az ember, és Addig van .... Oh, most fölkel s visszajö,

Húsz, mély halálos sebbel a fején,

S székünkről ellök.

Barátai előtt mentegetőzve poharat emel, hogy vendégeit és Banquot felköszöntse. A meggyilkolt hős szelleme újra megjelen s Macbethet ekkor még hevesebben elfogja a rettegés és borzadály minden iszonya.

Irtózik a szellem sebekkel elborított fejétől, véres fürtéitől s reá meredő üres szemeitől, melyekkel, úgy tetszik neki, mintha integetne. Ettől az árnytól, melynek csontja velőtlen s vére hideg, jobl an fél. mint az élő fegyveres vitéztől, még ha az erdők bestiáinak alakját öltené is magára. Görcsösen vo- nagló kezeivel int neki, hogy távozzék.

— — — El, borzalmas árny !

Üres káprázat, el ! (a szellem eltűnik.)

Macbeth visiója úgy a psychopathologia, mint a valósze- rüség és elhitetés szempontjából maga a gáncsot nem ismerő tökéletesség. Banquo szelleme nem valami színpadi gép, nem is cselekvő személy; mindnyájan érezzük, hogy e természetfölötti jelenség el is maradhatna. A többszörös gyilkos Mac- beth-et testi és lelki kínszenvedések gyötrik s ennek természetes folyománya a haliueinálás. A költőnek nincs vele egyéb czélja, mint tragikailag megrázó képet alkotni a lelkiismeret- furdalás gyötrelmeiről, melyeknek Macbeth áldozata, s a melyek tetőpontjukat elérve, a meggyilkolt véres alakját varázsolják szemei elé. Shakespeare-nél tehát e látomás — mint Greguss mondja — „a testi-lelki állapotok természetes következése. Nincs benne önkény, tehát csoda se; a puszta való az, a [mint az indulat, láz hajtotta ember agyveleje tényleg megszüli.“ Hogy Banquo szellemét egyedül Macbeth látja s n szellem csak int, de nem beszél, szintén oly vonások, melyek