Állami gimnázium, Eger, 1896

Az „Egri melegvíz“ chemiai elemzése.

Midőn a sors 1895 vége felé Egerbe hozott, feltűntek nekem az egri hévforrások s vegyi összetételük érdekelt. Rendszeres vegyi elemzésüket hiába kutattam mindenfelé. Dr. Boleman István „Fürdőtana“ meggyőzött aztán, hogy a hévforrásokat eddig rendszeresen nem is analyzálták. Elhatároztam tehát, hogy legalább részben a tudomány mai állása szerint a vizet megelemzem.

Midőn 1895/6. iskolai évben a reáliskolai laboratóriumot átvettem, nem volt ez még annyira berendezve, hogy szándékomat végrehajthattam volna. Csak most, az 1896/7. évben sikerült a szükséges eszközöket beszereznem s a már múlt évben megejtett qualitativ elemzéseket megerősítenem, sőt quantitativ analyzisckkel pótolnom.

A viz elemzését a Fresenius R. elemző munkáiban előirt módszerek szerint ejtettem meg. (R. Fresenius „Anleitung zur Qulitativen Analyse 14. Auflage, 211. §.“ és u. attól „Quantitative Analyse VI. Auflage, 209. §.“)

A) A viz physikai tulajdonságai.

Az egri hévforrások vizét kiváló tisztaság jellemzi. A medenczében azonban nem marad veszteg, hanem folytonosan bugyborékol, főleg az érseki fürdőben. A viz fenekéről különböző nagyságú: mogyoró, dió, sőt tojás-nagyságú légbuborékok emelkednek a viz felületére, melyek szénsavdús levegőből állanak.

Ha nagyobb tiszta üvegpalaczkot e vizzel megtöltünk, teljesen tisztának látszik, kissé kékesen opalizálva; e kékes