Állami gimnázium, Eger, 1895
48 száll, gondolkozóvá lesz, kedélye megrendül s ez már a javulásnak útja. Minthogy pedig a büntetés hatásos mivolta a kedély megrendülésen alapszik, ebből világos, bőgj* a büntetésnek nem szabad mindennapinak és megszokottnak lenni. A büntetésnek gyakori alkalmazása érzéketlenné teszi a kedélyt. A növendék az ilyen folyton ismétlődő büntetésre már elkészül, várja, meg se indúl, mikor a büntetést kiszabják rá. Fődolog^ külömben, hogy a büntetést a növendék személyiségéhez mérjük. Hiszen némeljr növendék oly érzékeny, hogy az egyszerű megintés is megrendíti, mig a másikat csak erősebb büntetés fog ki. A nevelő azonban iparkodjék rajta teljes erejéből, hogy mennél kevesebb büntetésre szoruljon. Bizonyos, hogy annál jobb a nevelés, a mennél inkább mellőzi a büntetés különféle fajait. Az is bizonyos azonban, hogy sokszor a leggondosabb neveléssel sem tarthatjuk vissza a gyermeket a gonosz csínyektől. Rakonczátlan gyermeket büntetés nélkül nevelni nem lehet. Nem lehet az ilyeneket rászoktatni büntetés nélkül arra, hogy a saját szabad akaratokból lássák be a jót, s úgy engedelmeskedjenek. Pedig csak így fejlődhetik a növendékből erkölcsös, karakteres ember. Ezt az erkölcsi belátáson alapuló szabad akaratból kifolyó engedelmességet kétféle büntetésmóddal erősíthetjük: 1) az olyannal, a mely a belátást erősíti; ilyen az oktatással járó büntetés, mely okossá iparkodik tenni a növendéket, 2) a mely az akaratra hat, ez az erkölcsi büntetés. Ezenkívül van az elijesztő büntetés. Ennek czélja a növendéket feltétlen engedelmességre szoktatni. Mig a kormány- zás azonban feltétlen engedelmességet követel, még pedig minden megokolás nélkül, a fegyelem a növendék szabad erkölcsi elhatározására hivatkozik, így szelídíti a kormányzás szigorúságát, mert az engedelmességet a gyermek saját jóakaratából, erkölcsi belátásából önként megszokja. Fődolog, hogy a nevelő következetesen járjon el. Nyugodt, szilárd elhatározás, a mit a tekintély és a szeretet táplál, megnyeri a növendék hajlandóságát és a siker nem fog elmaradni. A habozás, ingadozás mindent elront. A mennyire lehet azonban a kormányzást mellőzni kell, a fegyelem és a tanítás vezesse a növendéket az erkölcsiség ösvénj'én.