Állami gimnázium, Eger, 1894

27 Ferencz igazgatót két hónapra szabadságolta s az igazgatói teendőknek a tanintézetnél való ellátásával alulírottat bizta meg, ki, a rendelet értelmében, az összes intézeti vagyont jegy­zőkönyv mellett Kemény Foreneztől haladéktalanul át is vette. A nm. minisztérium Kemény Ferencz igazgató szabadságidejét, a két hónap leteltével, további intézkedésig meghosszabitotta, nov. 13-ikán 56180. sz. a. k. rendeletével pedig, O Felségének nov. l-jén kelt legfelsőbb elhatározása alapján, őt egri állami reáliskolai igazgatói állásától, saját kérelme folytán, felmen­tette és — igazgatói czímének és jellegének megtartása mellett — a budapesti VI. kerületi állami reáliskolához tanári szol­gálatra áthelyezte. Egyúttal kijelenti a miniszter, hogy az igazgatói állás betöltésére nézve később fog intézkedni; — addig is az intézet vezetésével továbbra is alulírottat bízza meg. Ezzel Kemény Ferencz végleg megvált intézetünktől, melynek élén három éven át állott. Nem érzem magamat hi­vatottnak, működése fölött kritikát mondani. Egyszerűen csak aunak konstatálására szorítkozom, hogy hivataloskodása igen válságos időbe esett s hogy sok küzdelemben kellett helyt állania. Vita tárgyát képezheti az a kérdés, hogy eszközei megválasztásában mindig szerencsés kezű volt-e, hogy a „for- titer in re“ elvét mindig összhangzásba tudta-e hozni a „sua- uiter in modo“ elvével, s hogy ott, hol ellenállást kellett le­győznie, hajthatatlanságával nem élesítette-e ki még jobban azokat az ellentéteket, melyek enyhébb eszközök alkalma­zása esetén talán elsimulhattak volna. Két dolgot azonban még legnagyobb ellenségei sem fognak tőle elvitatni, — t. i. hogy cselekvésének, eljárásának módjai jóhiszeműek, intentiói tisz­ták, czéljai csak az intézet javát szemmel tartók, önzetlenek voltak, — és hogy nagyon sokat dolgozott, ereje kimerüléséig fáradozott, a kíméletlenségig menő elszántsággal küzdött, tá­madott és védekezett, szóval: az általa képviselt ügyben lázas tevékenységet fejtett ki s igy működésével mély nyomokat hagyott az intézet fejlődésének történetében. Ezen a nagyfon- tosságu személyi változáson kívül még a következő személyi ügyek említhetők meg. Kniesner Ágost helyettes tanárt, ki ta­valy a párhuzamos I. osztályhoz volt kinevezve s kinek to­vábbi alkalmazása újból egy párhuzamos osztály felállítása esetére volt tervbe véve, a minisztérium — tekintettel arra, hogy a párhuzamos I. osztály megszűnése s az V. osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom