Állami gimnázium, Eger, 1894
20 endők ideiglenes ellátásával is megbízta. — Az 1891—2. iskolai év elején a tanintézet beköltözött rendes helyiségébe, a „kaszárnya-épületbe“, más néven „gymnasiális laktanyába,“ mely épület eredetileg jezsuita gymnasium volt, utóbbi időben pedig kaszárnyáúl szolgált. Homlokzatán e felirat olvasható: Gymnasium societatis Jesu. Auspice Deo opt. max. formandae bonis moribus literis juventuti positum 1754. Az épület története, Kemény Ferencz tollából, a tavalyi Értesítőben olvasható, fényképét pedig az 1892—3. évi Értesítő hozta. — De nemcsak rendes helyiséget, hanem fennállásához biztos alapot is nyert az intézet ebben az iskolai évben, a mennyiben a minisztérium, 1892. márcz. 30-iki kelettel, megkötötte a várossal a szerződést, melynek szószerinti szövege az 1891—2-iki Értesítőben van közzétéve s melynek ezek a leglényegesebb pontjai: 1) Eger városa átengedi iskolai helyiségül a czélszerűen átalakítandó és bebútorozandó kaszárnyaépületet és az épület valamint a bútorzat jó karban tartására évenként 100 forintot fizet. 2) A vallás- és közoktatásügyi minisztérium az alreál- iskolát 1891. jan. 1-jétől kezdve a tárcza terhére átveszi és fokozatosan 4 osztályúvá fejleszti. 3) A város tartozik a szükséges helyiségekről, ezek között téli és nyári tornahelyiségről is gondoskodni. 4) A város az intézet fentartásához osztályonként és évenként 750 írttal járul. 5) A személyi kiadások, valamint a háztartás és a tanszerekkel való felszerelés költségei az államkincstárt terhelik. —■ A szerződést a minisztérium nevében dr. Hóman Ottó főigazgató, a város részéről Grónay Sándor polgármester írta alá. Érdekes, hogy már ez időtájt, midőn az intézet még csak két osztályból állt, egyre sűrűbben merül fel az a kérdés, vájjon van-e kilátás arra, hogy az alreáliskola annak idején főreáliskolává fog fejlesztetni. Nemcsak a tanulók és a szülők érdeklődtek élénken ez iránt a kérdés iránt, hanem az intézet volt igazgatója, Kemény Ferencz is foglalkozott vele az 1891—2. évi Értesítőben közzétett czikkében, hol az ügy mindenoldalú megvilágítása, különösen statisztikai összehasonlítások alapján arra a következtetésre jut, hogy Egerben — még ha az egységes középiskola eszméje valósúlna is meg — okvetetlenűl két teljes középiskolára van szükség. A kifejlesztés kérdése ezután már nem tűnt le a napirendről; —- történeti vázlatunk folyamán ismételve fogunk vele találkozni.
