Állami gimnázium, Eger, 1894
13 kiben a gondolkodás művelete egyszer megindult, többé-ke- vésbbé öntudatos eszménye van az életről. Vájjon ez az eszmény valóban az areté-e, az ember kitűnősége, azt döntsék el a világ nagy gondolkodói. Ezen gondolkodók segítségével minden nemzet és minden kor megalkotja a maga eszményét, a maga areté-jét; és gyermekeinket többé-kevésbbé öntudatosan ezen eszmény szerint iparkodunk idomítani. Nem mondhatjuk, hogy valaki mindaddig nevelve van, mig az élet öntudatos eszménye nincs birtokában. így nem mondható, hogy valaki nevelve van, mig az értelem közönséges szabályait és elveit, melyek az élet irányzását szabályozzák, nem mint ítéleteket, hanem mint eszméket fogta fel. Már pedig az erény vagy a jóság bármely alakjának valamely közönséges szabályait nem mint itélet-elvet, hanem mint eszmét fogni fel, annyi, mint tisztaságában lényünk isteni törvényeként fogni fel. A prózai és határozott elvnek így bizonyos végtelenséget és fenséget adunk; és az eszme, legyen az a jóakarat, becsületesség, tisztaság, igazságosság, ájtatosság, bátorság eszméje, most öntudatában mint mindennapi életének parancsoló motívuma és eszményi czélja foglal helyet. Csak most szellemi lény, ellentétben a pusztán erkölcsi lénynyel. Ha tehát képesek vagyunk úgy nevelni, hogy öntudatos életeszményt nyújtsunk és elvet és szabályt az isteni eszmékhez hasonló erejűekké fokozhassunk, mint nevelők elértük legfőbb erkölcsi czélunkat; a többit az élet fegyelmezésének kell végezni. A művészet tanulmányozása, bármi egyéb legyen is, az eszme tanulmányozása a concreten, és az érzés, melyet a concret eszme felfogása kelt fel, hasonló fajú ahhoz, melyet azok a szellemi eszmék ébresztenek, melyek az élet irányzására vonatkoznak. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a művészet által valaki erkölcsössé tehető, vagy hogy az aestlietikában van az üdv. De állítom, hogy habár erkölcstelen is egy ember, ha van érzéke a természeti és művészi szép iránt, jóllehet állat talán, műveltebb, finomabb, emberibb állat, mint a minő aesthetikai fogalmak nélkül volna. A szép és jó közti kétségtelen szoros kapcsolatot, a mint nem nagy eredménynyel kifejteni törekedtem, a görögök felismerték. Minden aesthetikai képzés, ha nem mint erkölcsi és szellemi képzés van nyújtva, hanem kellő helyen, a szellemi élet szolgálatában állónak tekin
