Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
93 55 ezer frtot feleslegesen? Kérjük tehát meg a kormányt, hogy azon reáliskolát helyezze át ide, mert Eger 1. valóban magyar város, 2. van történelmi szereplése, az ország szívében van, s valamint a vér a szívből a lábig lüktet, úgy itt is. Szóló szükségesnek tartotta mindezt tisztázni s elmondani mint Eger v. képviselőtestületének tagja s csak ezen feltételek mellett hajlandó hozzájárulni ahhoz a mi a felolvasott jegyzőkönyvben foglaltatik. (Ezen értekezletről szóló tudósítások: E. U. jan. 30. Ugyanitt ilv czímű vezérczikk: Főtiszte- lendő Kassuba Domokos úr!) Kassuba Domokos városi képviselő beszéde, melyet Eger v. képviselőtestületének 1894. január 30-án tartott ülésén mondott: Bizonyára lesznek sokan, a kik ott voltak azon az értekezleten, melyet a polgármester hivott össze, midőn árról volt szó, hogy Jókai Mórt megtisztelje-e a közgyűlés azzal, hogy Eger város díszpolgárává választassák. Emlékezhetnek, hogy rzt indítványozták, hogy a bizottság javaslata vettessék el, mert nem lehet Eger díszpolgára olyan ember, aminő Jókai. (Nem a tárgyhoz tartozik! Nevetés.) Arra is fognak emlékezni, hogy felszólaltam ez volt az első életemben — és arra kértem a bizottság tagjait, hogy tegyenek különbséget a költő és a politikus között, mert ha Jókai meghal, őt, mint politikust el fogják feledni, de mint költőt évezredek múlva is fogják emlegetni. Es akkor talán ez is Eger dicső tettei közé fog tartozni. A képviselőtestület így határozott. En elválasztottam a költőt és a politikust. (T. Csepregliy F.: Bocsánatot kérek, ez nem tartozik a tárgyhoz. Polgármester: Óvakodjék a közbeszólástól! Zaj.) A múlt értekezleten kijelentettem, válaszszák el a városi képviselőt és igazgatót; a mit mondtam, azt a városi képviselő mondta. És ez nagyon természetes. (A szónok itt áttér a reáliskola keletkezésének a történetére, azután így folytatja:) Öt év előtt, mikor az eszme már megalakulóban volt, előre láthatták az állapotot, mely ma bekövetkezőben van. Es ha ezt előre láthatták és még sem gondoltak arra, hogy a ma szükséges áldozatok alapját megvessék: akkor erről egy szót sem szóltak. Akkor is úgy állott a dolog, hogy a kik az I. osztályba lépnek, 4 év múlva meg lesznek akadva. (Kiépítik!) A kik tudták ezt, nem akartak felvilágosítást adni a tárgyról. (Úgy vau! Zaj. Ellenmondások.) 11a pedig elfelejtettek erre gondolni, akkor építettek a nélkül, hogy a költségeket kiszámították volna. Tehát itt a kérdés valóban égető. Nézzük meg, mit kívánnak a várostól. (A szőnek elegikus hangon így folvtatja:) Volt egyszer egy anya, v< It hét gyermeke, táplálta, ruházta őket és a gyermekek szépen fejlődtek. Az anya megúnva helyzetét, férjhez ment, megfeledkezett saját gyermekeiről és mostoha gyemre-
