Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
36 Jókai költészete minden izében lelkes. Minden aljasságnak esküdt ellensége. Eszmékért hévül, melyeket költött jellemeiben és eseményeiben megvalósít. Nem adja a valóság szolgai másolatát, hanem eszményit, jobb, dicsőbb embereket és cselekedeteket állít szemünk elé, mint a minőket a mindennapi életben látunk. Hogy e tekintetben néha kissé túloz, nem tagadható ; kivált főhőseiben sokszor oly mennyisége van a testi, lelki tökéletességeknek összehalmozva, hogv az eszményítés a valószínűség rovására történik. De foltjai még a ragyogó napnak is vannak, és bizony a mily dőre, oly hálátlan ember volna az, ki szép nyári reggelen a nap foltjait gáncsolná, a helyett, hogy a fénynek és melegnek örülne, melyet ez a tündöklő égitest mindenfelé áraszt. Fényt és meleget áraszt Jókai eszményi költészete is mindenüvé, hol az anyagias gondolkodásmód és a számító önzés dermesztő fagya már-már minden magasabb lendületet, minden lelkesedést kiölni készül. Igen, ha lelkesedést akartok tanúlni kedves ifjak, Jókai műveihez forduljatok. Pedig tőletek elvárjuk ám, és méltán, hogy tudjatok lelkesedni. Mert ha ti nem tudtok már szépért, jóért hevűlni, akkor ki tudjon? — Ti még nem fáradtatok bele az élet nehéz küzdelmeibe, titeket még nem ábrándítottak ki keserű csalódások, a ti szívetek még nem fásúlt el a sok bajtól, szenvedéstől, megpróbáltatástól; — úgy fekszik előttetek a jövő, mint egy ragyogó tündérkert, mely örömet, boldogságot, üdvöt ígér, mely hívogatva kínálja illatos virágait, édes gyümölcseit. Egy ifjúra nézve nincs tehát természetellenesebb valami, mint a osüg- gedés, a reménytelenség, vagy éppen a kétségbeesés. Higvjetek, hízzatok magatokban, a nemzetben, az emberiségben és az Istenben; — tartsátok szemetek előtt, hogy hazánk jövője olyanná fog alakúim, a milyen férfiak ti belőletek lesznek; legyetek büszkék arra a szerepre, mely reátok vár, mert a nemzet jövője a ti kezetekbe van letéve; — és legyetek meggyőződve, hogy ha ifjúi lelkesedésteknek egykoron a férfias tetterő és cselekvési képesség lesz gyümölcse, nemzeti és társadalmi életünk haladása, tökéletesedése legnagyobb részt nektek, a jelenkor újainak lesz köszönhető. Es Jókaitól tanúihattok lelkesedni minden szépért, magasztosért, — tanúihattok lelkesedni a magyar nyelvért, melyet oly szépen kezel, a magyar népért, melyet oly élethíven rajzol, a magyar földért, melynek hegyeit, völgyeit, rónáit olv elragadóan írja le, a magyar hazáért, melynek szeretetét oly gyönyörű példákon tanítja, és a vallásért, mely — bár nagy írónk ritkán bocsátkozik külön valláserkölcsi fejtegetésekbe —az Istenbe vetett bizalom és a gondviselésben való hit képében vörös fonalként húzódik végig művein. A lelkesedés azonban, kedves ifjak, bármi szép dolog, magában mégsem elegendő, ha tett nem követi. Az ember az ihlet, az elragadtatás pillanatában sok szépért, jóért tud hevülni,
