Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
5 stb. elhúnytával a magyar nyelvtudományt és tanügyet érte, legelső sorban és legnagyobb mértekben bennünket sújtott. E veszteség oly sebet hagyott lelkűnkben, melynek fájdalmát az idő nem, csak az idők Ura, Isten tudja megvigasztalni. 0 hozzá fordulunk tehát vigasztalásért, mint a ki legközelebb van lelkűnkhöz. De nem feledkezünk meg az emberekről sem, kik az emlékezetnek, melylyel elhúnyt jelesünk iránt szívok sugallata szerint tartoztak, nekünk, az ő szerény munkatársainak is juttatva melegéből, fájdalmunk egy részét magokra vették. Nagy hálával tartozunk nekik ezért, de legelső sorban a mélyen tisztelt Tanártestületnek, mely az elköltözöttével egyenlő hivatásánál fogva különösebben hivatott lévén megítélni az elköltözöttnok zajtalan munkálkodását, veszteségünkben való igaz részvétével nagy fájdalmunkat nemcsak enyhítette, hanem szinte meg is vigasztalta; mert hitet támasztott bennünk, hogy azt, kinek emlékét a tekintetes Tanártestület a testvér- intézet Évkönyveiben jegyzőkönyvileg megörökíti, mi sem vesztettük el egészen. Fogadja a tekintetes Tanártestület vigasztaló részvétéért legmélyebb hálás köszönetünket és kartársi meleg üdvözletünket. Egerben, 1892. dec. 17. A főgymnas. tanártestület nevében: Kassuba Domokos r. tanár, hely. igazgató. Káposztássy Jusztinián r. tanár, hely. jegyző. * Ha a’magyar tanügyet s irodalmat, különösen a cziszterczi szt.-rendet s első sorban az egri főgimnáziumot, Szvorényi elhúnytával alig pótolható nagy veszteség érte, az egri állami reáliskola, mint testvérintézet nem kisebb részvéttel s tisztelettel adózik emlékének. Visszagondolva azon jóindulatra, bizalomra s barátságra, melylyel irántunk, intézetünk rövid fennállása óta viseltetett, nagy szomorúság tölt el bennünket. Az Isten áldása nemes emlékére!
