Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
58 hogy az idén is bátran kimondhatom azt, a mit tavaly, (1. áÉ Értesítő 18.—14. lapját) hogy t. i. az egri áll. reáliskola a budapesti s a kiváltságos helyi viszonyok közt működő brassói szász reáliskolák után, viszonylagos népesség tekintetében első helyen áll. Még megemlítem, hogy a (nyolfzosztályú) főreáliskolák közül a brassóit 130, a szt-udvarhelyit pedig csak 107 tanuló látogatta. Ezen megbízható s ferdítést nem tűrő adatokból nyert eredmény, mely, mondjuk, kerek számban 150 tanulóval iskolánknak a rokon szervezetű intézetek közt egyik első helyet biztosítja, másokat tán kielégít — engem nem; mert szemem előtt lebeg azon megfeszített munka, melyet tanártársaimmal együtt végzek, hogy mennyiség s minőség tekintetében a legjobbat nyújtsák, mert látom s sajnálattal tapasztalom, hogy a külföldről importált szégyenletes vagy még inkább szégyenítő előítélet a reáliskolákkal szemben (melyeket, igaz, szintén nem mi találtunk ki) nálunk is százszor kedvezőbb talajra talált, mint maga az intézmény, s mert nap-nap után eszembe jut még a helyi közönségnek is amaz elfogultsága és tájékozatlansága, melyet intézetünkkel szemben tanúsít. Bizony még szerencse, hogy mások híján, mi magunk olyany- nyira szívünkön hordjuk ez ifjú intézet sorsát; máskülönben valami gyilkos gyermekbetegség már rég erőt vett volna rajta. Ha mindezen akadályok nem állanák útját, mi nem ily relative, de abszolúte is szép eredményeket mutathatnánk fel; akkor nem csak azok keresnének fel, kiknek — muszáj, mert — más középiskolába nem mehetnek, vagy kiknek „bizonyos segély megvonásától“ nem kell tartaniok, hanem mások is! Nézzék csak meg a szászokat, kiknek alreáliskoláját Brassóban közel 200 tanuló látogatja! Ha kényelmünket tekintenők csupán, a nem-pártolásnak örvendhetnénk (mert 20 tanuló gyakorlatát kijavítani „kellemesebb“ mint 60-ét), de mi dolgozni akarunk s fogunk. Egyelőre azonban kénytelen vagyok intézetünk egy barátjának igazat adni, ki jó értelmében mondotta e szavakat: Eger nem érdemli meg ezt a reáliskolát! Beregszászról, a 8000-nyi lakosságú községről olvastam már régebben, hogy képviselőtestülete elhatározta, hogy az állami alr.-nak díszes új épületet emel s küldő tt- ségileg fogja a minisztert arra kérni, hogy az intézetet egészítse ki. Igaz, a 2 hely s intézet között vannak különbségek: amott 8000 lakos s 4 oszt.-ban 91 tanuló, nálunk 21.427 1. és 3 oszt.-ban 131 t. Nehogy azonban túlérzékenységgel avagy türelmetlenséggel vádoltassam (mert bízom a jövőben s belátom, hogy városunknak több mint 150 éves gimnáziális múltja után, 1—2 év leforgása alatt nem lehet valami fényes reális jelene), kötelességem kifakadásaim indokolásáúl a belső állapotot valódi
