Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
38 helyesnek s termékenynek bizonyult — akkor; de ama váratlan s hatalmas fejlődés, mely az ó-kori irodalom felélesztésének következménye volt, a ^.-ra sem maradhatott visszahatás nélkül. A viszonyok gyökeres változását s fejlődését főleg három dolog okozta: a modern tudomány minden irányban messze túlszárnyalta a klasszikus korét (csupán a természettudományoknak szinte csodálatos fejlődésére utalok); a nemzeti öntudat s önérzet felébredt és fokozatosan erősbödött; a nemzetközi viszonyok hatalmasan fejlődtek és a nemzetek érintkezése mind könnyebb és sűrűbb lett. A korszellem eme követelményeinek a g. sem állhatott ellen: a latin townyelv helyét lassan-lassan az anyanyelv foglalta el, a tudományoknak nagyobb tér s idő jutott, a latin és görög nyelv megmaradtak mint tan tárgyak. A mai g. kompromisszum az ó- és újkor között, mely azonban nem mondható sem szerencsésnek sem teljesnek, mert nem szerves: az ó-korból sokat, az újból keveset ad! Mivel a jf.-nak karakteriszt,ikonját a klasszikus nyelvek s irodalmak képezik s állítólagos fölényét is ezek biztosítják, tekintsük közelebbről a klasszikus s modern nyelvek s irodalmak viszonyát. A ^.-ban a latin s a görög nyelvet tanítják s ezen eszköz mellett nagyobbára megfeledkeznek a tulajdonké- peni czélról s magasabb hivatásról: e két nyelv kulcsával ama csodálatra méltó nép irodalmát, gondolat- s ismeretvilágát feltárni, s ennek alapján megismertetni az amabból fejlődött új kort s tudományt. Emlegetik a latin grammatika szellemképző hatását mint a helyes gondolkodás legjobb iskoláját, mely merő következetességre tanit. Kérdem: a latin nyelvtan szabályainak következetes kivételeivel szemben, mennyivel kevósbbé „szellemképző“ a modern nyelvek grammatikája? — A klasszikus nyelvek kizárólagos híveinek egy másik argumentuma az, hogy ama nyelvek nélkül a tudományos kútforrások előlünk el vannak zárva, de még a műszavakat sem igen érthetjük meg. Mellőzve ezen utóbbi, meglehetősen kicsinyes érvet, mert hisz csak ezért 8 éven át heti 5—7 órában latinul tanulni, bizony kár volna — meggyőződésem szerint a tud. pályán való továbbképzésre (talán az egy teológiait kivéve) legalább is oly szükség van a franczia, az angol s a mi viszonyaink között a német nyelvre, mint amazokra. S ha amazokat utóbb az illető magánszorgalmára óhajtjuk bízni, miért ne tehetnők ezt emezekkel ? — Azok, kik a klasszikus nyelveknek abszolút, korlátlan csal- hatatlanságot tulajdonítanak, görcsösen ragaszkodnak azok egyedűl-üdvözítő voltához s ahhoz, hogy mellőzésük egyértelmű volna az ifjúság idealismusának kipusztításával. Hiába küzdtetek, alkottatok tehát: Petőfi, Arany, Eötvös — Corneille, Racine, Moliére — Shakespeare, Byron, sTenny-
