Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
104 túl csak a nm. vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr engedheti meg. 10- Az elégtelen érdemjegyet nyert tanulók tekintetében a 97. lapon közölt „Fontos figyelmeztetés1'1' mérvadó. Azon rokonszenves fogadtatás és alapos méltatás, melyben tavalyi Értesítőnket, úgy a fővárosi mint a helyi és vidéki lapok és tanügyi folyóiratok részesítették, kedves kötelességemmé teszik, ezért a nyilvánosság előtt köszönetemet és hálámat leróni. A jelen füzetet, melyben hű kópét adtuk a lefolyt iskolaévnek, újólag figyelmébe ajánljuk barátainknak és jóakaróinknak, meg lévén győződve arról, hogy harmadik Értesítőnkkel csak fokozni sikerült nagyrabecsülésüket az elért haladás révén, melynek mi is tudatában vagyunk, Ha az anyagiak megengedik vala, még jóval tartalmasabb olvasmányt nyújthattunk volna; a szellemi tőkének nem voltunk híjával, de nélkülöztük az anyagit, a költség-fedezetet, melynek áldozatát esett „A gimnáziumi laktanyáról''' írt s Értesítőnk czím- képét kiegészítő, helyi érdekű iskolatörténeti vázlat, mely — miután a legélelmesebb szedési-technika daczára, már így is túlléptük a pénzügyi korlátokat, csak a jövőre fog napvilágot láthatni. Kartársaimat: a reáliskolai igazgatókat és tanárokat, s velők együtt a tanügyi sajtó képviselőit pedig arra kérem, hogy igyekezzenek egyesült erővel a reáliskolák számára az ökot joggal megillető helyet kivívni, s megszüntetni azon visszás állapotokat, melyekről értekezésemben, gondolom, ép oly részletesen mint híven emlékeztem meg. Vagyunk elegen, hogy szóban s tettben nyilvánuló kitartó küzdelemben, diadalra juttassuk ügyünket. így legyen! IX. Zárószó,
