Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1946
3 módon kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy boldogult nagynéném tárcsái Majzik Charitás, férjezett Siskovics Lajosné neve a teljes feledésbe ne menjen. Mindezek előrebocsátása után a tarnamérai és szabadul rendelkezésem alatt álló és kereken 40 kataszfrális holdat kitévő tagbirtokom további rendeltetését illé'-' tőleg annak a megemlítésével, hogy ezen tagbirfokom után épen úgy, mint az összes más ingatlanaim után, az ingatlan-vagyonváltság annak idején lerovafott,. a következőkben rendelkezem: Ebből a földbirtokomból alapítványt létesítek. A jó Isten ügy akarta, hogy egyetlen, nagy reményekre jogosító gyermekem, ifj. tárcsái Majzik Viktor a jog-és államtudományok doktora, okleveles kereskedő, Heves vármegye szolgabírája és a volt cs. és kir. 6-ik huszárezred zászlósa, fiatal életét a harctéren a hazáért áldozta fel. Az 1916. évi szeptember hó 5-én Delejow mellett az akkori Kelet Galiciában súlyosan sebesülve került orosz hadifogságba, soha magáról hírt nem adott és ismeretlen helyen nyugodva várja a boldog feltámadást. Holttányilvánífása a törvényes módon megtörtént, és ma már a nagy világ előtt a neve is feledésbe merült. Istenben boldogult felejthetetlen s életem utolsó percéig méltón gyászolt angyali jóságú feleségemnek, született lipovniki Lipovniczky Irénnek és nekem azonban az az együttes óhajunk és akaratunk, hogy ennek a nemeslelkű, vallásos és hazafias érzésű jó fiúnak, aki az összes tanulmányait fényes eredménnyel végezte el, s aki rövid életében csupa szelídség és jóság volt, s a szüleinek csak dicső halálával okozott gyógyíthatatlan nagy és a jó édesanyát korai sírjába vivő fájdalmat, a neve mindörökre fennmaradjon és a késői kor ifjúságának is például szolgáljon. Szeretett jó fiunk középiskolai összes tanulmányait az 1901—1909. tanévben mindig jeles eredménnyel a hazai ft. Ciszterci Rend ősrégi és az én családommal másfélévszázadon át összefonott egri akkori főgimnáziumában végezte. Az alapítványt tehát ennek az intézetnek, most már a Ciszterci Rend egri Szent Bernát-gimnáziumának tanulói segélyezésére és jutalmazására létesítem. Azt kívánom, hogy az alapítvány szeretett fiam nevét viselje, s annak jövedelméből segélyben vagy jutalomban ennek az intézetnek magyar anyanyelvű, római (tehát latin avagy görög szertartású) katolikus vallású, hazafias és vallásos érzületű és e szempontokból is kifogástalan magaviseletű növendékei részesüljenek. Hogy a segélyezés vagy jutalmazás milyen módon és formában történjék, s hogy abban az arra érdemesek a középiskolai, avagy a főiskolai évek alatt is része- süljenek-e stb., erre nézve kívánságot nem fejezek ki, hanem ezek és más ezzel ösz- szefiiggő kérdések meghatározását az alapítólevél fogja tartalmazni, amelynek a kiállítására és a jóváhagyásuk megbeszélésére a nevezett intézet akkori, az alapítvány kezelésére pedig mindenkori igazgatóját kérem fel és hívom meg. Mégis az alapítványt illetőleg, a következő kéréseimet kérem figyelembe venni. Ez a tarnamérai földbirtokom, amelyet örök tulajdonul ennek az alapítványnak hagyományozok, elsőrendű minőségű szántóföld, amely haszonbérlet útján mindig jövedelmező. Azt kívánom, hogy ez a földbirtok vis major esetét kivéve soha el ne ide- genítíessék. Ez a kívánságom a közismert körülményekben, a bizonytalan jövőben s abban a szomorú tapasztalatokban leli indokát, hogy az értékpapírokban, készpénzben stb. létesített ilyen alapítványok értéküket kivétel nélkül elveszítették és semmivé váltak. Kérem, hogy az alapítvány jövedelmének terhére évenként a lehetőséghez képest november hó második felében (boldogult fiam, akinek nevét az alapítvány viselni fogja, 1891. év november hó 25-én született Gyöngyösön s ugyanott a felsővárosi r. kát. plébániai templomban kereszteltetek meg) a megdicsőült fiam lelkiüdvéért ünnepélyes gyászmise tartassák, amelyen az intézet katolikus vallású növendékei megjelenni szíveskedjenek. Kérem, hogy a segélyek és jutalmazások átadása, illetve a juttatás kihirdetése az intézeti ifjúság jelenlétében, boldogult, s a hazáért dicső halált halt fiam nevének a megemlítésével történjék.“ „6. Életem folyamán egyedüli kedvtelésem a könyvek beszerzése volt. Az idők során meglehetős állományú könyvtárt szereztem be. A könyvek iránti szeretetem s az a cél, hogy a vármegye tisztviselőinek önművelődését előmozdítsam, indított arra is, amikor Heves vármegyének több mint 15 éven át alispánja voltam, hogy a vármegye könyvtárának alapjait lerakjam. A könyveim felett tehát a fentiekből is kiindulva, de különösen azért, hogy Heves vármegye és annak közönsége iránt érzett mélységes hálámnak némi szerény kifejezést adhassak, akkép rendelkezem, hogy az összes és bárhol található könyveimet Heves vármegye közönségének, tehát annak a vármegyének hagyományozom, amely vármegyének a szépapám, nagyapám, apám, én és felejthetetlen fiam hűséges tisztviselői voltunk, s akiknek a sora a megdicsőült fiam hősi halálával záródott le.
