Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1943
40 Bélapátfalva! Újra cserkészekkel találkoztunk, mégpedig egri teológus cserkésztestvéreinkkel. Őket is meglátogattuk táborukban. Utolsó állomásunk a „Telekessy“-menedékház, Mónosbél előtt. Fájó szívvel gondoltunk táborozásunkra. Mikor június 27-én ismét a Szent Bernát szobor előtt állva, testben és lélekben felfrissülve mondtunk hálát a Mindenhatónak, mindnyájan éreztük, hogy ez valóban „jó mulatság, férfimunka volt“. A Széchenyi-raj — csupa első táborozó — dr. Lékai Lajos vezetésével Szögliget mellett, Szádvár romjainak tövében táborozott június 15 tői július 28-ig. A parancsnok segítségére volt Kelecsényi Ákos, ciszterci tanárjelölt, a csapat régi cserkésze. A szádvári romok hadijátékra csalogatták a fiúkat, a tábor melletti rét a méfázóktól volt hangos majdnem minden délután, a közeli Bodva-patak pedig a fürdésre nyújtott lehetőségeket: ezek tarkították a délelőtti tábori munka, forgószínpad és kiképzés programmját. Kirándulásainkon a gyönyörű vidék szebbnél szebb részletei tárultak elénk. A kéthetes programmból jutott idő hosszabb kirándulásra is: a szilicei fennsíkon keresztül kétnapos gyalogtúrában Krasznahorkát, Rozsnyó városát és a szilicei jégbarlangot látogatta meg a raj. Csak egy évet töltött együtt a raj szeretett parancsnokával. Az iskolaév elején a kötelesség máshová szóllítofta Lékai Lajos parancsnok urat. Fiai szomorú szívvel váltak el tőle, de őrzik emlékét nemcsak szívükkel, hanem annak az eszménynek megvalósításával is, amelyet parancsnokuk eléjük állított. A Teleki-raj a csapat parancsnokával Tiszafüreden táborozott, június 30-tól július 14-ig. Hálával emlékezünk meg e helyen is Kövér József földbirtokos úrról, aki nemcsak a tábor helyét bocsátotta rendelkezésünkre, hanem az egész táborozás alatt szeretettel gondoskodott rólunk. Köszönetét mundunk Czakó Flórián mérnök úrnak is a cserkészek iránt való sok és tevékeny szereteféérf. Tiszai táborunk célja az volt, hogy megismertesse az egri fiúkat a vízi élettel és felfedeztesse velük a Tiszát. Egerben a vízi életet sajnos nem ismerik, pedig a Tisza megyénkén folyik keresztül. El kell jönnie annak az időnek, amikor majd az egriek is kihasználják a természetadta lehetőséget és vízitelepet építenek Tiszafüreden. Cserkészeink előtt a tiszai táborban eddig ismeretlen világ tárult fel, a Tisza világa és az evezés nagyszerű férfias sportja. Eveztünk ladikban, kajakban és gurulóüléses túracsónakban. Legigazibb eredménye azonban minden tábornak az a lelki hatás, amelyet a tábor vált ki fiaink leikéből. Hogy erről is fogalmat alkothassunk, olvassunk el néhány kiragadott részletet cserkészeink naplóiból. (A tábor idejében végzett negyedikesek.) ... Milyen jól érzi magát az ember már egy őrsi vagy rajgyűlésen, egy-egy gyűlés után egészen felfrissültem. Hát még a tábor! Sátorban lakni, csajkából enni, játszani, fürdeni! ... A cserkész barátja az egész világnak, de különösen a természetnek. Védi és szereti. És ebben van valami fönséges. Lehetetlen észre nem venni a természet csodálatos színpompájában az Alkotót, az Ő arcát felismerni minden kis virágban... Napfényben csillogó pókhálók, zöld lomb, jó illat, daloló madarak, az Alföld hullámzó búzatengere: a napfényben aranynak látszott minden. Aranynak és tisztának. És közel éreztük magunkat az Istenhez... A tábor mint egy álom... Tisztás, melyen mint király uralkodik egy 200 éves fűz. Ez volt a táborhely... Gyönyörű júliusi reggel, körülöttünk és bennünk fiatalos erő zsong. Mögöttünk tíz hónap küzdelme a betűkkel és számokkal, előttünk két hét harca a természettel, és előttünk messze, nagyon messze a ragyogó cél: emberebb ember, magyarabb magyar... Lelkem kitártam és dagadó mellel szívtam be a friss hajnali levegőt... Aztán leszaladtunk a Tiszához, hogy üdvözöljük barátunkat, a vizet... Minden reggel szentmise, szentáldozás. A nap fönséges ragyogása aranyozta be egyszerű oltárunkat, amely fölé a 200 éves hatalmas fűz lombsátra borult. Ilyen misét a világ legdíszesebb templomában
