Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1943
KEDVES FIAM! Idestova négy hónapja, hogy a hirtelen és váratlanul befejeződött iskolai év végén elbúcsúztál az iskolától. Az iskola most felkeres Téged. Elküldi a rövid háborús év beszámolóját, amit ugyan jó szüleid talán nagyobb érdeklődéssel szoktak kézbevenni, mint Te magad, hisz Téged leginkább csak az érdekel benne, ahol a Te neved olvasható. De most érdekeljen más is! Szánj rá pár nyugodt percet, szedd össze figyelmedet és olvasd el lassan, gondolkozva ezt a pár sort! Az iskola, a Te iskolád küldi el benne neked üdvözletét. Gondol rád, s amint ebből az évkönyvből látod, most is érted dolgozik. Most is magáénak érez Téged! — És Te? Nem felejtetted el a hosszú hetek alatt, hogy ciszterci diák vagy: önmagát nevelő, kézben tartó, nem saját kényelmét, hanem férfias munkát kereső, önmaga napról-napra jobbá tevésében öntudatosan hazáját szolgáló, harmadfélévszázados iskolájára büszke, hozzá ragaszkodó ciszterci diák? Ti, nagyfiúk, bizonyára mind dolgoztok. Tudjátok, hogy ma minden dolgozó kéz, minden gondolkozó agy munkájára szüksége van a Hazának. Talán munkatáborban vagy, talán éppen harctéren lévő édesapád helyett Te vagy most otthon a férfi. De légy férfi necsak azzal, hogy jó édesanyád terhét megosztod: légy férfi önmagaddal szemben is! Ne engedj a kényelemszeretetnek, lazaságnak, légy öntudatos munkása a háborús erőfeszítésben küzdő Hazának! És ne feledd, hogy az idő, a Te időd is, drága kincs, amely a testi vagy irodai munka mellett hasznos, nemes szellemi munkára, önképzésre ad lehetőséget, s egyszer arról is számot kell adnod! És Te, kisfiú! Lehet, hogy tán csak harmadikos vagy s máris helyt kell állnod! Légy büszke rá, hogy bíznak benned! Ne félj, jut idő játékra is; de amikor édesanyád szavával a munka hív, akkor Te is férfinak tudd magad! Ugye, nem felejtettétek még el azt a tavaszi délutánt, amikor olyan váratlan hirtelenséggel döbbent elétek a hír: vége az iskolai évnek. Egy pillanatra talán felujjongott bennetek az öröm, de Fiúk — jól emlékszem — megdöbbent és komoly volt az arcotok, s szíveteket összeszoritotta valami.
