Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
68 olyan szilárd és megingathatatlan világnézetű egyesülésekre, amilyen Diákszövetségünk is, vár napjainkban a feladat, hogy példát mutasson a helyes nemzeti érzület és a cselekvő magyar lelkűiét feltárásában. Felfogásunk szerint a magyarság nem tetszetős jelszó, nem időszerű érzés vagy tűnő hangulat, még kevésbbé érdekből fakadt állás- foglalás, hanem hivatás és életsors. Ezért hirdetjük, hogy a népért és nemzetért való felelősség nem elvont eszme, hanem készséggel vállalt súlyos teher. Valljuk a kollektív felelősséget, amelyet egyénileg is minden magyarnak viselnie kell, s amely alól senki, semmiféle körülmények között nem mentesül. Ez a meggyőződés azt a tudatot eredményezi lelkűnkben, hogy a szürke, névtelen polgár is hivatásának, állapotbeli kötelességeinek mindennapi teljesítése, foglalkozásának művelése közben teljes felelősséggel szolgálja hazája és népe ügyét, vagy károsítja meg azt. Ahová csak elér szellemi befolyásunk, mindenütt hirdetni akarjuk a magyarságnak az isteni Gondviseléstől kiszabott programmját: a Kárpát-medence népi, kulturális és gazdasági kitöltését és katonai megvédését. És minden szónál és elvi állásfoglalásnál is hatékonyabb élet- példánkkal kívánjuk gyakorlatilag, követést sürgető gyakorlati módon ezt a programmot életünkben megvalósítani. A belső szociális megerősödést kívántuk szolgálni akkor, amikor a háború viszontagságai és nehézségei ellenére sem csökkentettük segítő készségünket a rászorulókkal szemben. S tettük ezt mindig olyan formában, hogy segítségünk nem puszta karitatív lehajlás volt a kérők felé, hanem testvéri odaállás, baráti támogatás, amivel lehetővé tettük mindenkinek, hogy önbecsülésének sérelme nélkül fogadhatta el a feléje nyúló diáktestvéri kezet. Nem lehet olyan nagy a csatazaj, hogy elnémítsa szívünkben a hálaérzést, és nem lehet annyi gyűlölet a világban, hogy kioltsa lelkűnkből a szeretetet. Ezért nem feledkezhetünk meg arról a csendben ünnepelt, s mégis történelmi jelentőségű évfordulóról, amellyel a magyar Ciszterci Rend emlékezett az 1942. évben Magyar- országba telepedésének 800. évfordulójáról. E jelentés szerkesztője természetszerűleg nem szólhat e jubileum értelméről, de bátran hangoztathatja azt a nemes szándékot, egész életet felégető, és Isten szolgálatára, a haza javára feláldozó jóakaratot, amely- lyel a magyar ciszterciek évszázadokon át dolgoztak a magyar ugaron, a szántóföldeken csakúgy, mint a lelkek és szívek Isten-kertjében. Bejelentjük ez alkalommal azt is, hogy a Diákszövetség egri Osztálya a mai idők szerénységet parancsoló szelleméhez illő, de a nagyjelentőségű jubileum belső tartalmát kellő módon kifejező programmal kívánja megünnepelni folyó évi december 9—13. napjain a 800 éves évfordulót. Ezekkel a gondolatokkal iparkodtunk a bennünk élő friss és időszerű érzületnek kifejezést adni, s ezek után adatszerűén foglalkozunk az elmúlt esztendőnek azokkal az eseményeivel, amelyek Osztályunk életében feljegyzésre méltóknak látszanak. Az emuit év folyamán több öregdiáktestvérünk kitüntetéséről és előléptetéséről értesültünk. Első helyen említjük meg, hogy dr. Pétery (Petro) József egri kanonokplébánost az Apostoli Szentszék kegye a váci püspöki méltóságra emelte. Az Osztály tanéveleji választmányi ülésén emlékezett meg tagtársunk nemes és kimagasló személyéről s őt táviratilag üdvözölte. Igaz örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket az is, hogy dr. Balassa Brúnó vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztályfőnök lett s neki a visszacsatolt területek közoktatásügyi igazgatásának megszervezése terén kifejtett értékes és eredményes munkásságának elismeréséül Magyarország Kormányzója a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta, hogy dr. Baranyay Jusztint eleddig a Pázmány Péter-Tudományegyetem hittudományi karán nyilv. r. tanárt Magyarország Kormányzója a jog- és államtudományi karon az egyházjogi tanszékre kinevezte, hogy Szabó-Jilek Jenő miniszteri tanácsos, dr. Dómé József közigazgatási bíró, dr. Vratarics György miniszteri osztálytanácsos, Kakuk Jenő