Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
BUDAY GÉZA. Halkszavú, finom egyéniség távozik a fankerülef éléről. Ahányszor köztünk járt, mindig megcsodáltuk nagy műveltségét, széles látókörét. Nevére könyvcímek jutottak eszünkbe: Ábel, Csiíri, Mérges .. . Ifjúsági színdarabok emléke kelt életre bennünk. Úgy érezzük, hogy sokoldalú munkássága mögött a született nevelő szívverése lüktet. Ez a szív nem hagyta nyugodni. Tudta, hogy a magyar nevelésügy nagy változások vihar előtti csöndjében él: sokakat megelőzve hirdeti a nevelő munka fontosságát. Elszánt apostola lesz minden nemes és szép ügynek: a vármegyén éppúgy, mint a főigazgatói irodában, az árvízsujfotta lakosság megsegítésében éppúgy, mint a sok társadalmi és tudományos egyesületben. Míg mások jelszavakkal dobá- lództak, ő nekivágott a kötelesség sokszor göröngyös és nehéz útjának. Nem nézte soha, hová dobja az élet: szántott és vetett az Alföld szívében s a Felvidék peremén. Mindig és mindenütt munkát és kötelességet keresett. Mindezen felül azonban volt valami egyéniségében, ami első pillanatra megkapta az embert. S ez nem a tudás, nem a széleskörű ismeretanyag, nem a finom modor s a mindenkivel szemben éreztetett kedvesség, hanem a szeméből sugárzó szeretet volt. Közelében úgy éreztük, hogy mi is nemesebbek leszünk, hogy bennünket is elönt valami abból a forró, apostoli lángolásból, mely őt hevítette. Ez a szét- özönlő szeretet, ez a szívéből kiáradó jóság vezetett hozzá mindenkit, aki segítségre, megértésre vagy támogatásra szorult. Most, amikor búcsúzunk nemes egyéniségétől, kérve kérjük minden szeretet forrását, áldja meg őt hosszú élettel, hogy sokáig élvezhesse most már mindannak gyümölcsét, amit olyan fáradságos odaadással, olyan lankadatlan lelkesedéssel annyiunk szívében elvetett.
