Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

HORTHY ISTVÁN.

Augusztus 20-án, Szent István király napján égbe szökkent egy gépmadár. Szárnyain röpítette a magyar álmok megvalósulása felé a legelső magyar ember fiát. A Gondviselés úgy akarta, hogy egy magyar reménynyel kevesebb legyen s egy magyar bánattal több: a gépmadár szárnyaszegetten zuhant alá. S valahol messze a királyi várban egy édesapa és egy édesanya szívén lett súlyosabb a gond, egy ország szívverése állott meg a döbbenet némaságával, hogy velük legyen fájdalmukban.

%

Azóta peregnek a hónapok egymás után, egyre több lesz a magyar áldozatok száma, egyre több azok serege, akik legkedvesebbjüket siratják. S az idő növekvő távlatában egyre többen értik meg a Vár virrasztóinak hangtalan imádságát és könnyes fájdalmát. Egyre több lesz a részvét és egyre több lesz a fölemelkedett lélek, a szenvedésben megtisztult szív is. Hiszen az áldozat sem annyira elviselhetetlen, ha a legelsők mutatnak példát. Ebben a hangtalan virrasztásban egy az egész ország. Talán benne dédelgetik a szebb magyar jövendőt: hisz olyan melegen, olyan hűségesen tartják egymás kezét. Magyar a magyarét. S fönn az égen talán már újra napos tájak felé suhan a legszebb magyar álmokkal a gépmadár...