Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

22 az új gimnáziumokat, gazdaságokat, bepillantást nyert abba a nagyintenzitású, tudományos és produktív jellegű munkálkodásba, amely ezekben folyik, aki látja és felismeri azt a nagyvonalú gestióf, amely a rendi ügyvitelben, a céltudatos beruházá­sokban, ipari érdekeltségvállalásbaní a jövő fejlődésének helyes előrelátásában és kialakításában megnyilatkozik, — az tárgyi alappal bír ahhoz a jogos ítéletmondáshoz, mely így szól: a Rend betölti Istentől szabott rendeltetését. Ennél felemelőbb, ennél magasztosabb megállapítás nem igazolhatja a Rend jelenben való működésének nemzeti szükségességét. — Föl a szívekkel, a sursum corda jelszavával jöttünk ide, felhangolt lelkünk ünnepi üdvözlését hoztuk s a Rendnek kijáró, legnagyobb tisztelettel adjuk ezt át a rend illusztris képviselőjének, a főtisztelendő perjel úrnak. Hangot adok annak, hogy büszkeséggel tölt el bennünket az idefartozás tudata, s örülünk, hogy e jubileum lehetővé teszi számunkra ennek demonstrálását, és azt, hogy éppen a fiatal diák­nemzedék színe előtt ünnepélyesen tanúságot tehetünk a Rend iránt érzett fiúi hűsé­günkről, szeretetünkről, örvendve állapítjuk meg, hogy boldogan tudjuk gyermekeinket s az utánunk következő ifjúságot ugyanolyan lelki atmoszféra termékeny meleg­ségében,— amely hajdan a mi számunkra is ugyanezen Alma Mater jóvoltából juthatott osztályrészül, s amelynek szellemi kisugárzásából magunkkal hozott életszemlélet nekünk csak hasznot, erősítést, vigasztalást adott a reánk szakadt mozgalmas, nagy történésekkel teli életben. — Ebből a hálaforrásból tör fel különös erővel, mint tűz és láng, a szeretet áradása, ez az elindítója a 9-ik század lépcsőfokán legőszintébb és legjobb kívánsá­gainknak, és innét (fakad imádságos áhítatunk, amellyel az isteni hatalom szüntelen való kegyességét kérjük a főtisztelendő Rendre, bölcs vezetőire, minden tagjának életére és működésére. — A 800 éves, Krisztus szellemében folytatott munkáért pedig, valamint azokért a nagyon megbecsülendő szolgálatokért, amelyeket a Rend az egyháznak s a hazának tett, — mindörökké áldassék az Úr nevel A ciszterci gimnázium énekkara ezután Bárdos Lajos érdekes és harsány frisseségű hálaénekét adta elő Rdssy Paulin tanár vezényle­tével, majd a Ciszterci Rend képviseletében dr. Palos Bernardin emel­kedett szólásra. — Mélyen elfogódott lélekkel állok Önök elé, nem is azért, hogy megköszönjem a szavakban imént felénk irányult szeretetet és elismerést, hanem hogy egyszerűen és alázatosan tárjam ki lelkemet és valamennyiünk, ciszterciták lelkét, szívét a sza­vakból, szívekből, szemekből reánk sugárzó hűség, odaadás, jóság, szeretet és ragasz­kodó megbecsülés felé. Tudom, hogy mindez nemcsak nekünk szól, hanem mindazoknak, akik — innen néhány lépésnyire csupán — ott pihennek az Isten oltárának lépcsőinél. Köztük tudósok, szónokok, közéleti férfiak, akiknek nevét ismeri Egerben minden suhancgyerek is, hiszen utcákat díszített fel velük a hálás város, férfiak, akik közül nem egy elérte a legnagyobbb tudományos megtiszteltetést is, és azok is, akikről nem maradt emlékezet: az ismeretlen fehér-ruhás katonák, a hitnek, erkölcsnek, köteles­ségteljesítésnek, lángoló magyarságnak szürke, névtelen hősei. Valamennyiök nevében meg lehet — s ha kell, nyilvánosság előtt is meg szabad — vallani, hogy magyar ciszterci tanífórendi szerzetesnek lenni büszkeség, mert nem más, mint névtelen szol­gálat. Felelősség, mert lankadatlan és szüntelen kötelességvállalás. Önérzet, mert Isten magyar földön való országáért küzdelem és helytállás. De nem érdem és nem jogcím elismerésre. Mert az érdem a magyar földé, amelyből 800 éven át vétettünk és szü­lettünk. Az érdem a magyar édesanyáké, akiknek imádságából és könnyeiből meg­született számunkra a hivatás, és az érdem minden magyar hősöké és polgároké, akik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom