Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941

7 száriak kitercbélyesedése. Az összehasonlító tudományos vizsgálatnak nem közömbös érdeklődésével kell arra is gondolnunk, hogy amikor a Fioretti felejthetetlen édességéi legendáiról beszélünk, ne feledkezzünk meg a ciszterci rendkezdetnek talán egy kissé józanabb, de irányító, müfajalapító legenda­csokráról, az Exordium Magnum-ról. Ha pedig a középkornak minden eddigi kultúrák között a legeszményibb egységét tartjuk számon, aligha gon­dolhatjuk azt, hogy az átmeneti s a gótikus stílus csak csúcsiveinek égre csipkézödö magányos szépségeivel terjedt el a ciszterciek nyomán. Ugyan­akkor vele kellett mennie és eláradnia mindenütt a ciszterci liturgikus könyvek új stilustörekvéseinck: a psaltériumoknak, graduáléknak, antiphonáriumoknak, misekönyveknek, nyelvnek és érzésnek is. Nem véletlen, hogy ezekből egy-egy adat, ha elszórtan is, de korjelzö tanúságerővel fel-felbukkan középkori vilá­gunkból s hitelesíti a magyar ciszterciek befogadó és áthasonitó műveltség- érzékét. A XIV. századtól kezdve, Mohácson át, a XVIII. század végéig tehát sokkal több és nagyobb érték pusztult el a ciszterciek összeomlott monosto­raiban, mint csak anyagi kultúra. Ennek a régi fénynek emléke újul fel a XVIII. és XIX. században, amikor a fejedelmi figyelem és kegyesség Eger, Székesfehérvár, Pécs és Baja gimnáziumait bízza a ciszterciekre, hogy foly­tassák a szellemi élet megszakadt munkáját. Az a tény, hogy a ciszterci rend egy század alatt azt tette, amit legjobb tehetségével tudott tenni, ön­magában is bizonysága annak, hogyha rejtetten is, ha némán is, de mindig lelki birtokában hordozta őseinek örökségét s magasabb szellemiségre vágyó igényét. Önálló pedagógiai rendszere nem volt, aminthogy a múltban sem alkotott magára szabott füozófiát. Viszont sohasem vesztette el azt a belső erejét, amellyel mindig meg tudott alkotni egy bizonyos szabad és rugalmas szintézist, telve lélekkel és korszerűséggel. Ezzel élte át a XIX. századot, melynek keretében termékenyen osztotta szét munkáját a föld, a katedra és az oltár szolgálata között, gyarapítva a rendi plébániák számát és új munka- területként felállítva a budai gimnáziumot. Fenntartotta és intenzívvé tette a mezőgazdasági élet művelődési gondolatát éppen úgy, mint ahogy hivatá­sából kialakította és egészebbé tette a század vezető eszményét: a tanárt. Azzal a hűséggel és szeretettel, amellyel gondozta a szántások rögét, nevelte fel a reá bízott ifjúságban s falvak lakóiban a hazafiúi érzés rendülctlen- ségét s az egyházias lelkűiét mindennél drágább szilárdságát. Ugyanekkor önmagából is folyton termelt ki értékeket. Kitűnő gazdákat, tudományt fej­lesztő tudósokat, nagyszabású tanárokat, finom lelkimélységii szerzeteseket, szociális ihletésű és apostoli lendületű lelkipásztorokat az Egyháznak és a Hazának. Lesz-e még egy 800 éve e földön a ciszterci hivatásnak, — ez a jó Isten akaratának titka. A jubileum e fölségének megragadó áhítatában nekünk utódoknak az az egyetlen kötelességünk, hogy hálaadással boruljunk le a 800 esztendő időzsámolyára, megköszönjük az Úrnak, hogy eddig is szán­

Next

/
Oldalképek
Tartalom