Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
19 Az 1940. december 13-án megtartott évi közgyűlésen Kriston Endre felszentelt püspök elnöki megnyitó beszéde után dr. Palos Bernardin gimn. igazgató, ügyvezető alelnök a következő beszámolóban ismertette az 1939/40. év egyesületi történetét: Immár második esztendeje lángol körülöttünk a világ. Megrendültek a nyugati művelődés alapjai, a humánus szellemiség ereje és a keresztény világnézet irányító hatalma. Vérben és lángban áll Európa, és magyar népünkre is ráborultak a gond és szenvedés komor árnyékai. Méltán felvethetjük a kérdést: az erőknek és szenvedélyeknek, érdekeknek és érvényesülési törekvéseknek e roppant harcában mi dolga, mi feladata lehet a jóakaratú emberek oly kicsiny gyülekezetének, mint a mi Diák- szövetségünk? Az első feladatunk természetszerűleg az, hogy e súlyos időkben is jóakarattal és szeretettel folytassuk azt a munkát, — a fiatalok anyagi támogatását, erkölcsi megsegítését — amit eddig végeztünk, sőt ha lehet, fokozzuk és mélyítsük el azt. Ezen túlmenőleg azonban reánk, mint társadalmi súllyal bíró, tekintélyes erkölcsi testületre éppen e küzdelmes és világnézetileg tájékozatlan időkben más feladat is hárul. Ez a feladat erkölcsi és szociális természetű. Manapság sokat beszélnek illetékes helyeken is nemzetnevelésről, és azt a társadalmat átfogó tevékenységet értik rajta, amely szellemileg tisztán-látóvá, erkölcsileg nemessé, szociálisan megértővé, világnézetileg öntudatosan kereszténnyé és áldozatkészen magyarrá, gazdaságilag a nemzet érdekeihez alkalmazkodóvá, politikailag pedig rugalmassá, céltudatossá és egységessé alakítja a közgondolkodást. Mind olyan kérdések ezek, amelyek egészen közelről érintenek bennünket egyénileg is, családi és társadalmi magatartásunkban és életformáinkban is, sőt kötelezettségeket rónak reánk hivatalunkban, élethivatásunk, életpályánk gyakorlásában, az általunk betöltött irányító tiszt vagy közéleti szerep megélésében is. E helyen azonban mindeme nemzetnevelő törekvések közül leginkább kettő érdekel bennünket: a világnézeti és a szociális. A világnézeti azért, mert valamennyien egy ősi szerzetes-gimnáziumnak neveltjei vagyunk, a szociális azért, mert Diákszövetségünk maga is már két évtizede dolgozik az értékes társadalmi erők, tehetséges fiatalok anyagi megsegítésén. Világnézeti szempontból mindig feloldhatatlannak éreztük e földön a kereszténység és magyarság kapcsolatát. Éppen ezért egész lelkűnkből elfordulunk az olyan sajnálatos szellemi eltévelyedésektől, amelyek részekre óhajtják tördelni a nemzeti lélek ősi egységét, azt gondolva, hogy erősebbé, önállóbbá tudják edzeni a magyar lelket a kereszténység nélkül. A kereszténység pedig számunkra nem szólam vagy ünnepi forma csupán, hanem mindennapi életünk hajtóereje, egész népi, nemzeti, állami, társadalmi, politikai életünknek alapvető, elvi fundamentuma. S éppen mert a kereszténységet és annak evangéliumát alapvető elvként tiszteljük és ilyenként kívánjuk a gyakorlati élet-területeken is érvényesítve látni, — hangot kell adnunk annak a meggyőződésünknek is, hogy az evangéliumi kereszténység szellemének szociális téren is jelentkeznie kell. Mi már két évtizede folytatunk karitatív szociális tevékenységet, s e téren szerzett tapasztalataink csak erősítették azt a felfogásunkat, hogy a szociális problémák eredményesen nem tüneti kezeléssel, hanem csak közösségi életünk szervezett, céltudatos és határozott átformálásával oldhatók meg. Ezért szeretnők látni lesüllyedt népünk erkölcsi és szellemi felemelését a széchenyies emberméltóságra, de nem titkolhatjuk meggyőződésünket, hogy e belső felemelkedés egyik legfontosabb előfeltételének az anyagi felemelkedést, a közösségi terhek és javak keresztényibb és igazságosabb, népi szempontból megokoltabb megosztását tekintjük. A kereszténység és népiség problémája, továbbá a szociális probléma ma olyan égetően sürgős kérdéseknek látszanak, hogy még a világszerte dúló háború közepeit 2*
