Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
HORTHY Az élefe szimbólum. A magyar erő és akarás felmagaszfosulf kifejezése. A világháborúban O volt a tengerek magyar hőse. A forradalmakban elszédülf, magáról megfeledkezett magyar életet O emelte fel és visszaadta számára az eszményeket. Megmutatta, hogy érdemes élni a megszökött magyar tereken — az egész, csorbítatlan Magyarországért. A keresztet felemelte, a zászlót magasra tartotta és a magyar kardnak visszaadta régi fényét. A megfogyatkozott magyarságnak pedig a hitet Istenben, bizalmat önmagában és a reményt a nemzet jövendőjében. Csalódásokból és viszályokból a nemzetet visszavezette a hűséghez, becsülethez és szívós kitartáshoz. A magyar kezeket egybefonta, a szíveket összedobbantoffa, és rajta volt, hogy a magyar földön a verejték nyomában áldás, béke és megelégedés fakadjon. Országépífő és országgyarapífó magyar. Munkája nyomán a romba- dőlt haza megépült, határai megfágultak és milliónyi hűséges fiú az édesanya szívére visszatért! A világ ma fegyverben áll. Odakinn a népek nagy csatája dúl és az emberszívekben meghidegült a jóság és a szeretet. A magyarság is őrségen áll. Őrzi a békességet, családi tűzhelyét és gyermekei életét, szívében pedig élesztgeti és magasra szítja a reményt. A hadak útja nem szivárványhíd, de a magyarság ezer év óta megtanulta, hogy csak vérből és verejtékből fakad igazi, dús élet. Épen ezért szívesen lépünk a szenvedés és áldozat férfias útjára, mert az a népi és nemzeti felemelkedés boldogító végcélja felé vezet. Az utat Isten akaratából Horthy Miklós mutatja, — követjük mindhalálig!
