Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
25 Ennek érdekében kötelessége a magyar értelmiségi rétegnek a közgondolkozás megváltoztatása. Elsősorban önneveléssel, egész életlátásunk belső átalakításával; másodsorban a magunk hatókörében a széchenyies Magyar Erény politikájának ismertetésével és megszerettetésével. Csak ily módon lehetünk méltó hordozói a nagy szerepnek, amely napjaink magyar középosztályának minden egyes tagjára vár, és amelyet Széchenyi így fogalmazott meg: „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minőségben kifejteni, nemesíteni erőit és erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakban kiképezve, végcéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni!“ Ilyen célkitűzéssel akarjuk szolgálni mi, öregdiákok, nemzetünket és népünket. Ebben az évben is volt örömünk is, bánatunk is elég. Az elárvult ciszterci diákcsalád Endrédy Vendel zirci apát úrban újra jóságos atyát kapott. Az Osztály nevében elnökünk, Kriston Endre felszentelt püspök üdvözölte őt, apáttá benediká- lásán az egri Osztályt az ügyvezető alelnök képviselte. — Mikor hírét vettük, hogy Pét ró József dr. kanonok és Eger város plébánosa, Hagyó-Kovács Gyula az ország- gyűlés felsőházának tagja, Gáspár Jenő az újságírói Kamara főtitkára, Csanády László dr. tanügyi főtanácsos, Geőcze Elemér kir. törvényszéki tanácselnök, Greskovifs Ernő az egri járásbíróság alelnöke lett, Bereczky Pál és Hunyadi-Buzás Iván pedig a III. fi. csop. jellegét kapták, éppoly örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket, mint mikor egy-egy öregdiák-testvérünk előlépéséről értesültünk. Mélységes megilletődéssel emlékezünk azokra, akiket testvéri egyesületünkből az Úristen elszólított. Elsősorban Diákszövetségünk elhúnyt fővédője, I. b. Werner Adolf dr. zirci apát, a volt egri diák, majd tanár, perjel és igazgató jut eszünkbe, aki Diákszövetségünk életrehívója, melegszívű atyja és bőkezű jótevője volt. Temetésén az egri Osztály küldöttséggel képviseltette magát, sírjára koszorút helyezett, és róla a választmány gyűlésén az Osztály elnöke, Kriston Endre felszentelt püspök lélekből- lelkezett emlékbeszédet mondott. Rajta kívül azok, akiknek az élők sorából történt elköltözéséről az elnökségnek tudomása van, a következők: Bartha Kálmán ny. községi főjegyző, alapító tag, Goics Endre ny. községi főjegyző, Weber János esperesplébános, Markovics Bálint ciszt. r. esperes-lelkész, Miklódy József m. kir. honvéd főhadnagy rendes tagok. Ezekről a kedves emlékű halottainkról név szerint emlékezünk: rajtuk kívül az október 24-én bemutatott gyászmisében imádságunkba foglaltuk minden elhúnyt diáktársunkat, azokat is, akiknek haláluk óráját és végső pihenésük helyét nem ismerjük. Fájó szívvel ugyan, de ezévben is kénytelenek voltunk olyanokat tagjaink sorából törölni, akik tagsági kötelezettségüknek már hosszú idő óta nem tettek eleget, és ismételt felszólítás ellenére már 3 év óta nem fizettek tagsági díjat. Az így elveszett tagok száma ez évben 13 volt. Utolsó közgyűlésünk óta azonban 29 taggal gyarapodott, gazdagodott is a mi nagy családunk. Az új tagokat addig míg névtárunk újra megjelenik, ebben a beszámoló jelentésben tartjuk nyilván. Az 1939—40. évtől tagtársaink lettek: Antal Ferenc vm. számtiszt; Asztalos János hitoktató-lelkész; Borsos Imre káplán; Buczkó Géza rajztanár; dr. Csák Kálmán hittanár; dr. Csongor István pénzügyi tisztviselő; dr. Demetrovifs Ferenc pénzügyi tisztviselő; dr. Derecskey Imre minisztériumi tisztviselő; dr. Erdőss Tibor ügyvédjelölt; Juhász János segédjegyző; Kádár György vállalkozó; Kisgergely János körjegyző; Magyar Mihály magántisztviselő; Mártonffy Lajos m. kir. főhadnagy; Melega Ernő kántortanító; Mezei Lajos uradalmi tanító; dr. Mészáros Béla orvos; Novák László gyógyszerész; dr. Őrsi András gimn. tanár; Pefrassevich Gábor gimn. tanár; dr. Petrovay Béla körorvos; dr. Pintér József ügyvédjelölt; dr. Pócs
