Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938
65 c) Ä Vifkovics- Önképzőkör. Ezidén újabb színekkel kísérletezett az Önképzőkör. Éreztük, hogy az intézet e legrégibb ifjúsági egyesületét is (immár 78 esztendeje működik e falak közötti) meglegyintette a sorvadás szele, mely úgyszólván az ország egész területén végveszéllyel fenyegette, sok helyen egyenesen haldoklásra ítélte e legnagyobb hagyományokat őrző ifjúsági egyletet is. Nem elég rámutatni a sport nagy vonzó erejére, mely az ifjúság figyelmét eltereli a komolyabb egyesületi munkáról, s csupán olyan egyesületeknek kedvez, melyekben íestkulíuszt-kedvelő hajlamait is kielégítheti (pl. sportkörök, cserkészet), — hanem azt is meg kell állapítanunk, hogy országszerte bizonyos tespedést mutat az önképzőkörök élete: nem vonzza már a régi erővel a diákszívekef. Mint az ifjúság más, kifelé történő megmozdulását (színdarabok, zenekoncerf, sfb.), úgy ezt is kikezdte az idő; a rádió és a hangosfilm nagyobb művészi tökéletessége már eleve óvatosabbá tesz rendezőt és közönséget egyaránt: s valóban, nincs is meg az ifjúsági előadásoknak az a szerepe, ami megvolt a múltban. Egyet azonban nem szabad elfelednünk: a színdarabok és egyesületek célja elsősorban a belső munka, nem a külső siker. Arról azonban senki sem tehet, hogy az élet érezteti hatását az iskolán is, és sokak szemében színtelenné bénítja az önképzőköri életet. Többen úgy próbáltak segíteni a bajon, hogy szociális kérdéseket vittek az önképzőkörbe, s ezzel kísérelték meg az ifjúság érdeklődését biztosítani. Másutt meg egészen kivetkőzfették a köröket eredeti jellegükből, csak hogy megtartsák a tagokat. Mi is új utakat kerestünk. Intézetünkben nemcsak a magyartanítás szelleme segített, hanem — s ezt meg kell vallanunk — az újabban kialakulni kezdő korszellem is. Mindent a magyarabb magyarság szolgálatába állítottunk. így sikerült elérnünk azt, hogy e tanulmányi szempontból annyira zaklatott évben is komoly munka folyt a Körben. A tudományos előadások hangneme éppúgy Széchenyi szellemében adta meg az alaphangot gyűléseinkhez, mint az ott elhangzott szavalatok és kisebb előadások. A magyar élet minden területére kiíerjeszkedíünk, ha nem is előadások, de megbeszélések alakjában. Éppúgy érdekelt a Kodály- és Bartók-féle népdalgyűjtés, mint a falukutatás; szakszerűen és példákkal ismertettük a magyar népdal sajátosságait éppúgy, mint az új magyarságot kereső irodalmat. A magyar népi értékek megbecsülése és ismerete vonzott bennünket évközben, s ez maradt meg nyárára is gyűjtő program- műnk középpontjában. Éppen a mi Önképzőkörünkben vetődött föl az a gondolat is, hogy nem lehetne-e valamikép összehozni e nagy iskolaváros önképzőköreit bizonyos időközökben közös gyűlés formájában. A tervnek sok nehézsége volt: az egyes iskolák közötti különbség, az érdeklődés 5
