Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938
WERNER ADOLF EMLÉKEZETE. (1867—1939.) Az egri ciszterci rendház Orgonás-kertjének dúsan lombos, halk folyosóin estébe hajló csendes délutánokon sokszor sétálgatott Werner Adolf dr., a perjel és igazgató. A székesegyház ormán negyedóránként felriadt a foronyőr méla kürtjének szava, a sétáló léptei alatt meg- megcsikordult egy kavics, — ugyanúgy, mint mikor az utolsó pásztói apát sétálgatott még itt. A Bükk felől egyre komorabb lett az alkonyat, sötét árnyak kúsztak rá a minaret karcsú tornyára. A vár falán keményen járt fel és alá az őrszem, s idelátszott Gárdonyi Géza háza, komor fenyőfák és lezárt zsaluk mögé rejtve az ember és az író vergődő, epedőn tépett szívét. Az Orgonás virágos, lila sátra kedvesen hajolt az egykori város-fal komor kiszögeléseire, s a Fő-utcáról idáig felnőtt, égnek meredt Eszterházy Károly büszke barokk álma, az ün- nepies, hatalmas Líceum. Egy gigászi, bukásból felágaskodó, hősi korszak emléke élt itt minden kövön, s mintha az egykori jezsuita templomból és rendházból áradt volna a „miles Christi“ Egyházat átalakító, Hazát újjáépítő, harcos, égő szelleme! S talán ez a szellem volt az, amely Werner Adolfban, a virágzó, békés Orgonás szerelmesében felszította, megerősítette az akaratot, hogy egyike legyen azoknak, akik a millennium színes, csalóka álmainak és a világháború iszonyú omladékainak szellemi, erkölcsi, világnézeti és gazdasági romjaiból fel akarták építeni az új Magyarországot. Élete a kiegyezés utáni kor új magyarjának élete. Ő maga névben és eredetben idegen, műveltségben, magyarságszemlélefében, eszményeiben és a magyarság hivatásának névtelen, áldozatos szolgálatában jellegzetesen magyar. A magyar élet ekkor a „behozás, az utól- érés“ lázában égett: a lelkek mélyén újra összetalálkozott az Európai és a Magyar, a Nyugat és Kelet. Lehet, — sőt egyes következményekből ez ma már bizonyosnak látszik — hogy ez a találkozás a mélyebben, történetileg értelmezett magyar művelődés és lelkiség szempontjából nem volt annyira értékes és megtermékenyítő, mint egykor hittük, az azonban bizonyos, hogy sok ember lelkében, egyéniségében fakasztott olyan értékeket, amelyek őket e nép legjobbjai közé emelték. Ilyen egyéniség volt Werner Adolf is.
