Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938
18 tudja, hogy közvetlen környezetével fejlődése folyamán esetleg nehéz összeütközésekbe is kell kerülnie. Ha ezek az ütközések egészen elmaradnak, az csak erőtlenséget jelent. A nevelőkön áll, hogy soha ne értelmezzék ezeket rosszakaratnak és megátalkodoííságnak! Hangoztattuk, hogy a nevelés munkája a serdülő korban igen sokszor nem jelenthet mást, csak segítség-nyújtást a fiúnak az erkölcsileg szilárd egyén kiformálásában. Feltűnő e korban a gyermek egyre növekvő zárkózottsága, aki úgy kezdi érezni, hogy az ő nyugtalan belső világának fogas kérdései, külső kis életének ügyes-bajos dolgai egészen reáíaríoznak és csak reátartoznak. Az előbb oly kedvesen beszédes gyermek nehézkesebbé, szinte szótlanul komorrá válik, s minden szerétéiből fakadó érdeklődést saját kis dolgai iránt, vele szemben tanúsított bizalmatlanságnak és felesleges zaklatásnak hajlandó minősíteni. Mégis a vele szemben tanúsított gondos, türelmes bánásmód fog időnként olyan alkalmakra találni, amikor ő szeretné magát szülei, nevelői előtt kibeszélni. Lehet, hogy ez az ő részéről nem valami nyugodt, barátságos órában fog megnyilatkozni, hanem éppen valamely „összeütközés“ alkalmából törni ki. Saját rendezetlen, feszült lelkivilága ösztönszerüleg keres ilyen megnyilatkozásokban — ha tetszik: kirobbanásokban — levezetődést, eligazodást. Ilyenkor hagyjuk őt kibeszélni 1 Hadd szakadjon fel a köd, bugyogjon ki a keserűség, s robbanjon ki az indulat: utána okos, higgadt, szerétéiből fakadó szavaink hozzásegítik a fiút saját megismeréséhez, eloszlatnak sok kétséget, bizalmatlanságot, s ezzel a gyerek útjáról elsimult néhány bántó rög, s ő közelebb jutott a következő állomáshoz, ahol már kisebb zökkenővel, nyugodtabban fog megtorpanni az élet-vonat. Hogy magunk is táplálékot ne adjunk a nevelőben zsarnokot látó bizalmatlanságnak, ne kössük túlságosan, a szükségesnél erősebben a szülői házhoz a fiút. Akármennyire fáj is ez az eltávolodás, lássuk be, bogy a fiúban felébredt a társas ösztön, s ő meg akarja teremteni a maga körét. Idővel úgyis feltétlenül keres magának társaságot, jobb tehát, ha még kellő időben a szülők keresnek neki megfelelő barátokat. A személyes jóbarát megválasztásában úgysem fog beleszólást engedni, de egy kis társas kört, ahol nagyjából egykorú, feltétlenül megbízható fiúkkal együtt néha jól érzi magát, mindenesetre kell a számára keresnünk. S erre példának csak a legfiúsabb és a serdülő fiú igényeinek leginkább megfelelő baráti lehetőséget, a cserkészetben adott őrsi életet legyen szabad megemlítenünk.1 S amint az egykorúak kedves körében felszabadultnak érzi magát a fiú, úgy van még néhány külsőség, amelyeket a lehetőség szerint jó megadni neki. Ilyen a pontos időközökben számára juttatott csekély 1 Sík, Vezetők könyve, 3. kiad. 1934.
