Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938
15 folytonos készenállás arra az esetre, ha a fiút forrongó, alakulni kezdő egyénisége szertelenségekre, túlzásokra, esetleg erkölcsi kisiklásokra akarná vezetni. A kis gyermek egyedüli nevelője a szülő, kizárólagos világa a családi otthon meleg gyermekszobája. A serdülő korban azonban a szülőnek akarva-nemakarva meg kell osztania a nevelő ráhatásokat nemcsak az iskolával, hanem a fiú barátjával, a rajongásig tisztelt idősebb, idegen férfi-eszménnyel, a könyvvel, mozival, színházzal, az első diák-zsúrok társaságával, sőt még az utcával is. Ezek a szülői ház előtt részben ismert, részben ismeretlen hatás-források éppúgy, talán átmenetileg még jobban, formálják, duzzasztják, telítik, vagy apasztják, ernyesztik s veszélyeztetik a bimbózó ifjú lelket, mint az iskola konzervatív levegője és a családi otthon melege. Az expresszionista Hasenclever egyik drámájának (Der Sohn) fiú főszereplője riad meg egyszer ezzel a felkiáltással: Nimm mich ernst! Végy engem komolyan! Igen, a serdülő fiúban felébred az önállóságra törekvés, szinte azt mondanék a felnőttekkel való egyenrangúságra, egyenjogúságra irányuló törekvés. Ezért kéri, kívánja, lelke minden túlfűtött izgalmával igényli: Végy engem is már komolyan, vedd komolyan a szavaimat, terveimet, szándékaimat, úgy, mint férfi a férfiét értékelni, komolyan venni szokta. Ez az önállóságra törekvés, a felnőttek társadalmában az egyenrangúság kivívásának kérdése az ő legfőbb problémája.1 A fiú az emberi élet minden eszményét, minden ideális értékét csak konkrét formában érti meg, amint azokat egy meghatározott személyben megtestesülve látja. Az eszmény és az eszményt képviselő ember tökéletesen egyek az ő szemében. Ezért kell a fiúnak egy ember, akihez egész élet-hitével csaílakozhatik. Gondoljunk arra a néha rajongássá, még külső utánzásban is megnyilatkozó követéssé fokozódó tiszteletre, amellyel a fiú kiválasztja magának a saját emberét. Ez a „saját ember“ lehet az édesapa, egy lenyűgözőbb egyéniségű tanár, egy megcsodált, ereje, ügyessége miatt bámult idősebb fiú, lehet erkölcsileg és szellemileg kiváló férfi-típus, — de lehet moziszínész, felkapott sport-rekorder, egy fölényes modorú cimbora, egy esetleg nagyon is jelentéktelen vagy értéktelen, sőt veszedelmes ember-példány. Ezért fontos, ki az az ember, akit a fiú követésre választ. Ne felejtsük el, hogy szabadon választ, s éppen ezért a kiválasztottal szemben a legmagasabb igényeket képes támasztani. Választott eszményképével állés bukik a legmagasabb ideálokba vetett hite és bizalma. Az eszmények egész világa összedőlhet az ifjúi lélekben, ha ez az ember nem tartja 1 Allers, Das Werden der sittlichen Person, 3. kiad. 1930. — Buhler, Das Seelenleben des Jugendlichen, 5. kiad. 1930. — Spranger, Psychologie des Jugendalters, 15. kiad. 1932.
