Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
31 szentraiklós), Buday Géza dr. ügyvéd (Eger), Csesznok Géza dr. orvos (Egyek), Farkas Jenő műszaki tanácsos (Budapest), Fejér Endre dr. ügyvéd (Budapest), Gajzágó Jenő dr. kiin. tanársegéd (Budapest), Gaál József dr. kiin. tanársegéd (Pécs), v. Ghyczy Mátyás dr. fogalmazó (Pécs), Gremsperger Sándor dr. pénzint. cégvezető (Eger), Gye- nes Ervin dr. orvos (Eger), Gyomlay László gimn. tanár (Budapest), Györgyényi István honv. alezredes (Budapest), Hargitai József m. kir. postatiszt (Miskolc), Hamary Géza Máv. üzletigazgató (Budapest), Hazoner Emil banktisztviselő (Budapest), Horváth Károly közs. jegyző (Somoskőújfalu), Huszli József dr. egyet, tanár (Budapest), Janák László hírlapíró (Budapest), Jóny Imre tüzérfőhadnagy (Nagykanizsa), Kemény István dr. kúriai bíró (Budapest, Igazságügymin.), Kocsis Zoltán mérnök (Eger), Kőrössy Gyula dr. ügyvéd (Eger), Lázár Imre dr. főtörzsorvos (Győr), Lukács Gyula dr. tb. vm. főjegyző, árvasz. ülnök (Eger), Mattyasovszky Zoltán Máv. fisztv. (Miskolc), Melcher László gépészmérnök, Ganz-cégvezető (Budapest), Mendik István gépészmérnök, gyufagyári üzemvezető (Budafok), Mikó Tivadar posta-forgalmi tiszt (Miskolc), Müller Viktor hadbíró-alezredes (Budapest), Nagy Máthé Zoltán honvédszázados (Budapest), Nádas- kay István ny. csendőrfőhadnagy, oki. gazda (Eger), Ódry József m. tisztviselő (Eger), Okolicsányi József dr. tb. aljegyző (Nyíregyháza), Pálmay István dr. orvos (Debrecen), Pékár Gyula dr. orvos (Arló), Pollner Izor dr. közjegyző (Budapest), Porszász Mátyás ny. postaigazgató (Budapest), Szalay Károly dr. OTI. osztályvezető orvos (Budapest), Szecsey Kálmán Máv. s.-tiszt (Szolnok), Szederkényi Albert dr. fogaim, gyakornok (Budapest), Sztrapkovifs István középiskolai tanár (Eger), Tóth István plébános (Fegyvernek), Várady János cégvezető (Budapest), Várkonyi Fidél dr. ciszterci r. egyet, lelkész (Budapest), Veszelovszky Béla igazgató-tanító (Szentsimon), Zsiross Lajos dohánygyári tiszt (Eger). Az érettségi találkozóknak köszönjük a számbeli gyarapodást, de még ennél is többre értékeljük őket családi érzésünk szerint és lelki haszon szempontjából. Nekünk, akik nemcsak jónak, hanem nemzeti szempontból is szükségesnek tartjuk az egy gondolkodású és törekvésű férfiaknak a keresztény s nemzeti eszme jegyében tömörülését, történjék ez bármi címen, öröm látni, hogy egyesülésünk új tagjaiban folyton újra születik, tehát folyton él, utánunk is élni fog, s így amit mi drága kincsként hordozunk lelkűnkben, örökségképen át fog szállni a jövő nemzedékre is. Aztán azt is érez- nünk kell, hogy lelkünk egy-egy találkozó alkalmával nemcsak a diáktestvéri szeretet melegét szívja fel, hanem felébrednek benne s újra erőre kapnak azok a nemzet- fenntartó eszmék is, amelyeket legfőbb hivatásául az iskola tervszerű munkával ágyazott be a gyermeki s ifjúi lélekbe. A Diákszövetségnek egyik célja, a lelki koncentrációra törekvés, a mai viszonyok között legjobban a találkozókon érvényesülhet. Szétszórt bennünket az élet. A legkülönbözőbb eszme- és érzésáramok hullámai közé sodródhatunk. Az ezekkel vívott küzdelemben kifogyhat az erőtartalék, színehagyott, sőt kontraszt-színre változhatik a lélekvirág: az érzés és akarás. Egy-egy hazalátogatás nemcsak üdvös mementó szokott lenni, hanem lélekvisszafordulás is a régi széphez s az elhagyott jóhoz. Éppen ezért, e sok hasznáért, az Alma Mater hazatérő fiai előtt nemcsak a „primusz kaput“ nyitja ki sarkig s szórja gyermekei elé a szeretet virágait, hanem karjait is ölelésre nyitja s keblét egészen kitárja. Ilyenkor már nincs jó diák és rossz diák, amit az élet úgyis sokszor megkorrigál, hanem csak gyermek van, akit azért fogad elérzékenyült szeretettel, mert most már egyebet nem lát s nem hall, mint a szeretet ragyogását a szemben s a hűség dobbanását a szívben. Az elmúlt év folyamán a 40 évesek (1897—1937.), a 30 évesek (1907—1937.), a 25 évesek (1912—1937.), a 20 évesek (1917—1937 ) és a 10 évesek (1927—-1937.) jöttek meg. Egyformák voltak ők az egymáslátás örömében s az Alma Mater előtt a meghatottságban, de különböztek az életkor hangulatszínárnyalatában. A 40 évesek életpályájuk zenitjén legközelebbi találkozójukra a viszontlátásnak már a kétségével gondoltak és foglalkoztak, míg a 10 évesek bizton számítanak rá, hogyha újra össze
