Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937

30

Rubovszky Ferenc dr. s Turfsányi Ambrus dr. érseki tanácsos és Scipiades Elemér szintén rektor magnificus lett, mindennek az Alma Mater és Szövetségünk nemes-büszke érzésével éppen úgy örültünk, mint mikor egy-egy tagtársunknak rangban, fizetési fokozatban előhaladásáról értesültünk. Annak is csak örülhetünk, hogy a kaf. közép- isk. főigazgatóvá kinevezett Kürti Menyhért dr. utóda Alma Materünk igazgatói székében a kitűnő Palos Bernardin dr. szövetségi tagtársunk lett, akinek pedagógiai fel- készültsége nevelő-intézetünk tekintélyét biztosítani, magyar ciszterci lelkének szere- tete pedig a mi nagy diákcsaládunkat melengetni fogja.

Ugyanezen családi lélekből fakadt fel a fájdalom is, mikor egy-egy tagtársunkat temettük; s érezzük most, amikor emléküknek a kegyelet mécsesét meggyujtjuk. Énekes János pápai prelátus kanonokot, akit mindnyájan ismertünk és szerettünk, mert az egri főegyházmegyének dísze és mindenki érzésében jó ember volt, örökítő tagjaink kicsi csoportjából hívta magához a Mindenható; Ferenczy Zoltán gyógyszerész, alapító tagtársunk a Ciszterci Diákszövetség iránt való nagy szeretetét nemes élete folytatójának hagyta örökül; Mihályfi Ákos dr. villersi apátnak, egyetemi ny. tanárnak, a Ciszteri Rend büszkeségének a kerepesi temetőben nyitott sírját nemcsak diáktestvéri kegyeletünk lengi körül, hanem tanítvány! hálánk virágait is rászórtuk a mi legtöbb volt tanárunk bölcs mesterének ravalatára; Sülé József közs. főjegyző, bánatos özvegyének levele szerint, halálának napján még Névtárunkat forgatta és búcsúüdvözlefetet küldött nekünk, mert „családja mellett szívében első helyen a Ciszterci Rend volt“ ; Szondy Lajos magántisztviselő nagyon hűséges tagja volt Szövetségünknek ; állandó érdeklődésével, becsüléssel és kötelességének mindig az elsők között teljesítésével ezt bizonyítja.

Ezekről a kedves emlékű halottainkról névszerint emlékezünk; rajtuk kívül az okt. 20-án bemutatott gyászmisében áldozati imádságba foglaltuk azokat is, akiknek sírját haláluk helyének nem ismerésében kegyeletes érzésünk felkeresni nem tudja.

E szomorú jelentés hangulatát szívesen váltjuk át örömre azzal a híradással, hogy utolsó gyűlésünk óta 33 űj taggal szaporodott meg a mi nagy családunk. Ez örömnek szerzője nem rábeszélés, hanem az önkéntes és a lelkesedő csatlakozás volt azokon az iskolatársi találkozókon, amelyek az 1936—37. év folyamán mentek végbe. Közvetetlenül győződhettünk meg arról, hogy az üj tagok gyűjtésében nincs szükség kapacitálásra. A mi hazatért öregdiákfestvéreink szinte kaptak az alkalmon, hogy beléphettek családi közösségünkbe. Hisszük, hogy nem a pillanat lelkesedése, hanem az intézmény értékelése adta őket nekünk. S ha e hitünk valóra erősödik akkor, amikor a csekély tagdíj-kötelezettségnek is illik majd eleget tenni, s ha ezek az űj tagok nem szaporítanák azon tagtársaink számát, akik tagsági kötelezettségüknek nem tesznek eleget: akkor lesz majd igazi az azon való örömünk, hogy a természet rendje szerint s kényszerű tagtörlések miatt dús lombjában évről-évre ritkuló családfánknak megvan új ágakat és új leveleket hajtó ereje. Mert, bármily fájóan esett, az Alapszabályok 9-ik §-ában foglalt jogot, hogy aki tagsági kötelességének ismételt felszólításra sem tett eleget, a tagok sorából törölhetjük, ez évben is kénytelenek voltunk gyakorolni. Nagy türelemmel jártunk el. Csak azokat hagytuk ki sorainkból, akik 5 év óta nem fizettek tagsági díjat. Ezt meg kell tennünk ezután is, mert a Szövetség saját kárával (központi járulék a tagok után, pénzbe kerülő kiadványaink) tagnak nem tekintheti azt, aki közénk tartozásának bizonyítékát nem nyújtja. Az így elvesztett tagok száma 44.

Az új tagokat addig, míg Névtárunk újra megjelenik, ebben a beszámoló jelentésben tartjuk nyilván. Az 1937—38. évtől tagtársaink lettek: Anczenberger Mihály műszaki tanácsos (Budapest), Bakos Antal dr. orvos (Budapest), Balássy Miklós rep. főhadnagy (Budapest), Balogh József kórházi ellenőr (Nyíregyháza), Barnabás Béla építészmérnök (Gyöngyös), Barsy István hitoktató (Eger), vitéz Bartha Andor alezredes (Budapest), Biró Károly dr. ügyvéd (Pétervására), Bőthy Lajos esperes-plébános (Török-