Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937

20

5. Műfaji és irodalomismereti alapvetés.

Elkerülhetetlen volt már a második osztályban, hogy a mondáról ne beszéljünk. Maguk a tanulók állapították meg a monda műfaji sajátságait. Összeszedték a mondatermő helyeket (azt rögtön észrevették, hogy minden mondának magja a mondafermő hely), megállapították a monda keletkezésének útját a néplélekben (magyarázatot keres az érthetetlen természeti tüneményre vagy különös jelenségre), tisztázták a mondaíró szerepét. Az első és harmadik osztályos olvasmányok összevetéséből világos képet kaphatunk a meséről. Gondolatébresztők és tanulságosak lesznek az olyan kérdések, melyek belevilágítanak egy- egy műfaj keletkezésének titkaiba, közelebbviszik a tanulók értelméhez az író lelkét (pl. miért rejti az író állatmesékbe oktatását? stb.). A másodikos történeti elbeszélések, a harmadikos novellaszerű elbeszélések és novellák némi tájékozódást nyújtanak az elbeszélés és novella világában.

A líra és epika ebben az osztályban már meglehetősen szétválasztható: a régebben észlelt elférő vonások számbavétele és újabb adalékokkal való kiegészítése világos képet ad a műfaji különbségekről: ha ezt még utolsó olvasmányunkkal (Mátyás deák) s a novellákban, regényekben megfigyelt párbeszédekkel megtoldjuk, ízelítőt kaptunk az epika, líra és dráma külön-külön világáról.

E tág kereten belül most már könnyebben helyezhetjük el részleges megfigyeléseinket: mese (népmese, fanítómese, állafmese), monda, (népmonda, történeti monda), elbeszélés, novella, regény, dal (népdal, műdal), leíró költemény, elbeszélő költemény; párbeszédes forma (jelenet, egyfölvonásos vígjáték, színmű), stb. sajátságairól. Nem jelent ez pontos műfaji meghatározást, de annyit mindenesetre, hogy a tanulók érezni kezdik a műfajok közti különbségeket, s a már fölvázolt keretben el tudják helyezni újabb olvasmányaikat is.

Az irodalomtörténeti alapvetés nemcsak a hetedik és nyolcadik osztály föladata. Ott csak rendszerezni és kiegészíteni kellene az addig szerzett ismereteket. Ebből kiindulva már előbb is meg kell kezdenünk az egyes írókkal való foglalkozást. Petőfi életét már másodikból ismerik (Petőfi élete költeményeiben: külön egység volt!); olvasmányaink egy része írók életéről szól (Csokonai Komáromban, stb.) vagy irodalmi irányokat jellemez (A bécsi gárdisták), a bennük rejlő irodalomismereti értékeket ki kell használnia a tanárnak. Amit egyszer tanultunk vagy olvastunk, azt mindig szem előtt kell tartanunk tudásanyagunkat állandóan bővítve. A szabadságharcról szóló olvasmányainkban úgyszólván a nemzeti klasszicizmus minden írójával megismerkedünk; régebbi korokat földolgozó olvasmányaink szinte minden jelesebb magyar íróról adnak valamit (Balassa, Zrínyi, Páz-