Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
14 irányítsa, írói készségét fejlessze, hanem valami több kell: szeretet és odaadás a magyar nyelv szolgálatában, s bár nem lehet mindenki művésze a tolinak, mégis bizonyos írásratermeftség, melyet megtanulni olyan nehéz. 3. Nyelvfantanítás. Cél: „a hangtani és szótani ismeretek kiegészítése és rövid összefoglalása, a helyesírás további gyakorlása.“ Amennyire fölösleges a hangrendszer megtanítása fonétikai alapon, éppen annyira szükséges, hogy a tanulók némi tájékozottságot szerezzenek a hangok birodalmában. A jól megkezdett és a második osztályban folytatott, jórészt beszédhibák javításában és a helyes kiejtésre való szoktatásban megnyilvánuló tudatosítás munkájára itt tesszük rá a koronát. A tanulókat nagyon érdekli hangképző szerveink berendezése: a színes fáblarajz élénken szemlélteti a hangok képzésmódját. Az énekgyakorlafokkal (alapja éppen a két alsó osztályban helyesen folyt énektanítás leheti), magánhangzók együttes és egyéni hangoztatásával való megfigyeltetés, és a mássalhangzóknál hangképző szerveink működésének tudatos ellenőrzése feledhetetlenül megmarad a tanulók emlékezetében. Hogy példát is említsek: mennyire meggyőzd a szájüreg hangképző szerepének bemutatása, ha a magánhangzók kiejtésének megfelelőleg alakított szájunk előtt tapsolunk és a tanulókkal is tapsoltatunk; a taps visszhangja a szájüreggel alakított hangzó lesz; a hibásan képző száj hibás visszhangot ad. — A zöngés hangoknál tisztán érezhető a gégefő rezgése, a zöngétlen párról pedig úgy győzhetjük meg a tanulót, hogy közösen és egyénenkint ejtetjük vele a zöngét, biztatva, hogy gégefőrezgés nélkül képezze a hangot: — meglepetéssel tapasztalja majd, hogy megszületik a zöngés hang zöngétlen párja. A ráfordított idő nem veszett el: ismétlések alkalmával minden előkészület nélkül is határozottan és pontosan számoltak be a hónapokkal előbb szerzett tapasztalatokról. Tankönyveink éppúgy visszaborzadnak a nyelvtörténeti vagy összehasonlító nyelvészetbe tartozó kérdésektől, mint vezérkönyveink attól, hogy a tanulókkal a nyelvi tényeket történetileg megokolva ismertessük meg. Nem akarom ezzel útját vágni a megfigyelésnek, de feleletet szeretnék adni a tanuló leikéből fölbuggyanó kérdésekre, amikor nem elégszik meg a „kivételekkel“, a „teljes tő" elnevezéssel, sem azzal, hogy „az összetett szó két vagy több szóból van összetéve“. Ilyenkor nagy segítségünkre van a nyelvi tények pontos és tudományos ismerete, ami természetesen nem annyit jelent, hogy a tanulótól is ugyanilyen tudományos ismeretet várunk, hanem csak kíváncsiságát elégítjük ki észszerű s könnyen megjegyezhető magyarázattal. Miért ne tudhatná meg pl., hogy összetételeink eredetileg mondatból váltak ki: Péter és Pál egy test és egy vér, P. és P. egy test s vér, P. és P. egy testvérek, P. és P. testvérek, ebből már könnyű volt elvonni a testvér szót. Tőváltakozásnál
