Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936

79

közül 491 felelt meg, vagyis 94'88%- Az elégtelenek száma 32, vagyis 6-12 %.

Iskolánk fegyelmi élefe ebben az évben is megnyugtató volt. Mi legalább ilyennek ítéltük, amint ez a statisztikából is kitűnik: 62’16 °/o példás, 37'84 % jó, szabályszerű és kevésbbé szabályszerű nem volt.

Az az ítélet, melyet az iskola a tanuló magaviseletéről mond, vonatkozik nemcsak a külső fegyelemre, hanem az erkölcsi magaviseletre is. Tudatában vagyunk annak, hogy a külső fegyelem csak akkor értékes, ha a lélek, a szellem és egyéniség belső szépségét és harmóniáját tükrözi, s mikor az erkölcsi fegyelem kérdését elrendeztük, arra törekedtünk, hogy az ne a drill-szerű fegyelmen és az értelmetlenül merev tekintélytiszteleten, hanem a szerétéiből és megértésből szőtt erkölcsifényű tekintély, a jó modor és az észszerű rend igényein alapuljon. A tanulóknak sem iskolai, sem iskolánkivüli viselkedéséről nem voltak aggodalomra okot adó tapasztalataink. Mégis úgy érezzük, hogy az erkölcsi magaviselet elbírálásában nem járhattunk el oly megnyugtatóan, ahogyan azt szerettük volna. A magaviselet szemponjából mondott ítélet mindig problematikus értékű. Vannak e téren jelenségek és folyamatok, melyek inkább csak érezhetők, sejthetők, mint kézzelfoghatók, — s mégis nyugtalanítók, mégis a tanulók erkölcsi egyéniségét hátrányosan befolyásolok. A legfiatalabb nemzedék lelki arculatán vannak olyan lágy, fáradt, szinte feminin vonások, melyeknek szemlélete és megállapítása lehet fájó, de feltétlenül szükséges. A szellemi érdeklődés hiánya, a megerőltetésektől visszariadó szellemi élet, az áldozattól, fegyelemtől, lemondástól, nehézségek elviselésétől való fér- fiatlan visszariadás, a szórakozások feltűnően mohó vágya oly jellemző tünetek napjaink felserdülő ifjúságának belső világában, melyek nemcsak az egyén, hanem a nemzet élefe és jövője szempontjából is veszedelmesek. Ezért törekedtünk — gyakran a társadalmi felfogás ellenére is — fiaink lelkében a helyes erkölcsi viselkedés mellőzhefeten alapnormáinak meggyökereztetésére: hogy mindenekfölött szeressék az erkölcsi jót, minden erejükből törekedjenek annak minél tökéletesebb megvalósítására és megalkuvás nélkül tiszteljék azt. Az etikai eszményeknek : a humanizmusnak, kultúrának, becsületnek és jognak csak abszolút, tiszta és vitathatatlan értelmezését fogadhatjuk el, és nem szűnhetünk meg hirdetni azt, hogy a helyes erkölcsi felfogás az embert elsősorban nem boldogabbá, hanem jobbá fenni törekszik. Pauler Ákossal a nagy magyar gondolkodóval valljuk, hogy az ember hivatása nem az, hogy boldog legyen, hanem hogy kötelességét teljesítse, s mindenki tévútra kerül, aki a boldogságot és nem a kötelességet tartja törekvései helyes végcéljának. (Bevezetés a filozófiába.)

Azok a tapasztalatok pedig, amelyeket az ideges, szellemileg és erkölcsileg nehezen nevelhető gyermekek szórványosan felbukkanó egy-