Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936

63

csak azt célozzák, hogy tanítványaink azon felemelő eszmék világosságában s azon nemes érzelmek melegétől, amelyeket azok revelálnak, tisztábbakká, jobbakká, emelkedettebbekké váljanak, hanem hogy a példaképeken látottakból jövő életükre az okulást levonják, a kötelességteljesítést, a munkát, a lemondást, az önmegfagadást felemelő és bátorító tettekben megismerjék.

A középiskolai törvény célkitűzésében erősen hangsúlyozza a valláserkölcsi alapon hazafias állampolgár nevelését. Anélkül, hogy vitát akarnánk eldönteni, mert ez nekünk nem is feladatunk, úgy véljük, hogy csak nevelői kötelességünkre, az éíefirányífásra hivatkozással a képzelt vitát eldönti az igazság, hogy minden jói megválasz- foff és helyesen alkalmazott iskolai ünnep lényegében az egész életre kiható és áldozatos szerefefre hangoló befolyásolás.

E főcél és érték mellett nem maradhat figyelmen kívül az a kedves pedagógiai haszon sem, hogy az iskolai ünnepélyen tanár, szülő és diák azonos érzésben: az öröm, lelkesedés és siker-büszkeség érzésében mindig összeolvad, s ez a lelki egység egy-egy jól sikerült ünnepélynek késői emlékezetében is él, és becsülésf, szeretetet őriz.

b) Az eddigiekből következik, mégis külön is hangsúlyozzuk, hogy mi az iskolai ünnepet csak mint nevelési tényezőt értékeljük, s munka-programmunkba csak ilyenül állítjuk be. Mindig azt akartuk, s ezentúl is azt akarjuk, hogy velük is szaporítsuk és erősítsük azokat a nevelői ráhatásokat, amelyeknek áramában növendékeink élnek. Határozottabban is kifejezve a célt, az ünnepélyeket nem egyedül azért rendezzük, hogy fiaink a nyilvános fellépésben is gyakorolják magukat, ami szükséges; vagy hogy képességüket megmutassák, ami ellen kifogás még a hiúság gondolatában sem emelhető. Csak ezekért sohasem rendeznénk ünnepélyeket, mert egészen úgy van, ahogy a miniszteri rendelet mondja: „ ... az iskolának nem célja a színpadi szereplésre való nevelés“. De azért sem kívánatos nagyobb apparátussal járó ünnepélyeket gyakrabban rendezni, mert tapasztalat igazolja, hogy az előkészületek, az egymásférő próbák a rendes iskolai munkát zavarják; a nevelés-oktatás rendes terétől a figyelmet elvonják, és a szereplőkben a kötelességteljesífés érzését a különleges elfoglaltságra hivatkozással hivalkodva lazítják. S ha különlegesebb alkalmi ok nincs ünnepélyfartásra, a mi gyakorlatunkban csak annak az egy célnak van indítóereje ünnepibb keretszerzésre és nyújtásra, hogy az ének- és zenekar egészévi munkáját formásán bemutathassa.

c) A miniszteri rendelet ajánlja az oszfályünnepekef. Ilyenekül a madarak és fák napja (1. 5. kirándulások) szolgál, amelyet az osztályok külön-külön és saját programmukkal szoktak rendezni. Ellenben az estélyeket és táncmulatságokat megtiltja. Ezeket mi nevelési elveinkből kifolyólag megengedhetőknek sohsem tartottuk. Az intézetünkben szó-