Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
22 és kardos Góliátot. A gonoszt ostorozó erős kar és a hegyeket rendítő hit — nem első jellemvonása-e a hősnek? A Szent Szűz nem egyszerűsége és tisztasága által nyerfe-e el az alázatosság erényét, amely őt az istenanyaság méltóságára emelte, a szenvedések hősévé — és a nőtisztelet bástyájává avatta? Alázatosság a hősök második jellemvonása — s a férfi hősöknél ebből fakad a nöfiszfelef — az Úr Jézus példája szerint. Ő édesanyja kérésére tette az első csodát a kánai menyegzőn, a naimi anya és Márta és Mária kérésére tette a legnagyobb csodát: a halottak feltámasztását, megvédte a bűnös asszonyt bűnösebb férfi vádlóival szemben, Mártával nyilatkoztatta ki először istenfiúságát, Veronika kendőjén hagyta a a világnak fenséges arcképét — s a kereszten is édesanyjáról gondoskodott. Ha azért nőre gondoltok, nőről beszéltek, nővel szemben cselekedtek valamit, egy anyának, a szónok édesanyjának bölcs intelme szerint: gondoljatok arra, mit szólnátok, ha anyátokról gondolkodnának így vagy vele cselekednék azt?J Az Egyszerűség és Tisztaságból nő ki még a bűnös, (de az Istenhez térés által megtisztult) lélekben is az áldozatosság — a hősnek legszebb jellemvonása. Mit tartalmaz ez? Dolgozzál, tanulj — a lehető legjobban tedd meg azt, amire az Isten képességet adott. Minden testi és lelki erődet használd fel, hogy boldog otthont tudjál teremteni. De felelősséggel élj, példád rendet vág lefelé, és gondolj arra, hogy mások is ily otthont akarnak. Ne állj tehát mások útjában s ne teremtsd meg saját otthonodat a másokénak romjain! Sőt inkább légy áldozatos s a haláltól sem félő apostola a közérdeknek, a közigazságnak. Ne feledd Szent Pál apostol intelmét: „Egymás terheit viseljétek“ és a Prohászkáéf: „Akinek nincs otthona — hazája sem lehet“. Szívleld meg nagy pápánk, XI. Pius szenfséges Atyánknak intelmét és küzdj, hogy hazádban ne legyen proletár, hanem a hősök tulajdonságaival felékesífeff Istent félő, gonoszt ostorozó, erőskarú, nagyfudású, alázatos, nőfiszfelő és áldozatos, de egyben nyugodt, békés, otthonnal bíró magyar családok milliói töltsék be a csonka ország tereit! ... Zakeus, a bűnös vámos, mikor a fügefa tetején meglátta Jézust, — a szívében megindult tisztulási folyamat tetőpontjára hágott. Amikor pedig az Úr hozzá vendégül ajánlkozott, ragyogó példája lett az áldozatkészségnek, „Uram, — úgymond — vagyonom felét a szegényeknek adom s akit megcsaltam, négyszer annyit adok annak!“ Mi lett volna ebből az országból, ha a nagy háborút megelőző öt évtizednek magyar Zakeusai a magyar tölgy tetején állandóan Jézust keresték, — vendégül befogadták volna? . . . Nézzetek vissza és okuljatok — és reméljetek!
