Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
17 ben ismerhetjük meg magát a népet, ami mintegy a középfok művelődési tanulmányainak a betetőzését jelentené. De a gyakorlati célnak nem szabad elkallódnia ezen a fokon sem. így a hármas célkitűzés itt egyszerre találkozik és majdnem egyforma érvényt követel magának, mielőtt legalább egyet közülük, a praktikus célkitűzést teljesen meg tudtuk volna valósítani. Természetes, hogy a hármas célkitűzés keresztezni fogja egymást. Irodalomtanítási törekvéseink ugyanis mind abból az alapvető tévedésből indulnak el, hogy a középiskolás tanulónak az idegen nyelvben az anyanyelvhez viszonyított hasonlíthatatlanul kisebb készültségét jobbára csak az anyag mennyiségi korlátozásával veszik tekintetbe, egyébként ugyanúgy esztétikai ítéleteket várnak az angol mal du siede romantikáról, a német impresszionistákról, a francia parnasszistákról, mint akár Vajda vagy Reviczky pesszimizmusáról. Az Utasítások nem összefüggő irodalmat, csupán irodalmi képeket írnak elő, de a kiválasztás legfőbb szempontja nem a nyelvi köny- nyűség és érdekesség, hanem mégis az a törekvés, hogy az irodalmat legfontosabb reprezentánsain keresztül, ha hézagosán is, de valamiféle egységben mutassuk be. így kerülnek össze egyrészről a valóban igen nagy haszonnal feldolgozható könnyű novellák, prózai szemelvények, elbeszélő költemények, társalgási nyelvű drámák, másrészről a raffinált stílkészségű, teljesen gondolati értékű költemények, nüan- szokat hangsúlyozó leírások, ódon versezetű drámai tirádák. Grimm- mesék mellett Parsival szemelvények, Anatole France mellett Racine-, Corneille-drámák, Wilde mellett Milton, De Amicis mellett Leopardi, stb., stb. Mindez irodalmi bepillantásnak sok, történetnek pedig kevés. Pedig a maradandó értéket jelentő esztétikai élmények keletkezése egy-egy műalkotás tanulmányozásánál feltételezi mindazon körülmények előzetes ismeretét, amelyek a műalkotás létrehozásában szerepeltek. Az irodalom területére értelmezve ez azt jelentené, hogy az egységeket képező életmegnyilvánulásokat, tehát az egész irodalmat, vagy egy korszakot, vagy egy írót magát jól kell ismernem ahhoz, hogy műalkotásaikat maradék nélkül értsem és értékeljem. Az„irodalmi képek“ ezt nem adják, és így a tanuló számára egy-egy műremek az egységből természetellenesen kiszakított rész lesz, amelyről, még ha nyelvi nehézségei nem lennének is, csak futó impressziókat, de nem élmény- nyé válható ítéleteket alkothat. De az igazság az, hogy még nyelvi nehézségek is vannak, és így a szöveg megértéséhez szükséges figyelmi koncentráció minden spontán jelentkező műélvezetnek már eleve útját állja. Ha pedig preparálás, fordítás útján akarunk ehhez hozzájutni, ugyanaz, mintha a virágot szirmonként tépnénk szét, hogy szépségét megérthessük. A középiskola munkája csak arra elég, hogy a fordítással tisztázható értelmi nehézségeket kiküszöbölje, de a gátlásmen-
