Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936

musoknak állandó gyakorlása, amelyeket bármilyen, az élettel szoros rokonságot tartó anyagból el lehet vonni.

Miután pedig a mindennapi életadfa szó- és kifejezéskészlettel nagyjában megismerkedtünk, fokozatosan áttérhetünk a második, a művelődési cél hangsúlyozottabb megvalósítására. Ez már bizonyos eredményeket feltételez, amelyeket a kezdeti fokon megszereztünk. Munkánk ugyanúgy folytatódik tovább, csak ismereteink bővítése lesz tervszerűbb. Olvasmányainkból azokat a kérdéseket válogatjuk ki, amelyek a tanult nyelv országának földrajzára, történelmére, népi összetételére vonatkozólag közölhetnek ismereteket. Ezt a célt megvalósítani a tankönyvekben felvett néhány olvasmány által úgysem tudjuk. Mint állandóan érvényesülni akaró szándék lebegjen ez szemünk előtt, és még ott is kapcsoljuk be valamiként társalgásunkba, ahol erre a a tankönyv csak könnyen elsikkadó alkalmat ad. Például a francia anekdoták legtöbbje királyokról, híres államférfiakról, vezérekről, közismert írókról, tudósokról szól. Ezeknek a feldolgozásánál ne elégedjünk meg a szokásos egyetlen kérdéssel: Qui était Henri IV., Voltaire, Napóleon Ier, hanem újabb és újabb kérdésekkel ösztönözzük és segítsük a gyermek emlékezőtehetségét, hogy elmondhasson mindent, amit tud. Ahol szükség van rá, ott pedig pótoljuk vagy kiigazítjuk az ismereteit. Bizonyára az ő számára is érdekesebb ez, mintha a társalgást mindig megelőző olvasásból már ismert anekdotának szinte magátólértetődő kérdés-feleleteivel gyötörjük, másrészt a tanár is igazabban szolgálja a kitűzött célt.

Ilyen tanítással szemben felmerülhet először az az aggályunk, hogy az ide-oda kapkodásban elvész a fokozatokra épített tervszerűség, ami különösen a nyelvtan szempontjából fontos. A tankönyvtől azonban nem szabad olyan mértékben eltérnünk, hogy ez bekövetkez- hessék. Annak a keretét nagyjából követhetjük, mindössze a gyakorlási anyagot bővítjük vagy cseréljük ki helyenként.

A másik nehézség magának a tanárnak a részéről merülhetne fel. Félő, hogy ilyen különböző ismeretanyagban olykor ő maga sem tud kielégítő válaszokat adni a tanulók kérdéseire. De ez a veszély nem nagy, ha meggondoljuk, hogy állandóan egy hatodik, hetedikes gimnazista műveltségi színvonalán kell maradnunk, mert ellenkező esetben munkánk, egy-két kivételesen jótehetségű tanulót kivéve, az osztály nagyobb részére eredményfelen lesz. Másrészt az órárakészülés tengelyévé az ilyen előkészületet teheti meg a tanár. Hiszen a nyelvi órák lefolyása egy-egy módszer alkalmazásán belül, minden változatosságra törekvés mellett sem lehet el bizonyos síereotíp formák nélkül. Azaz egy óravázlat kerete majdnem mindig ugyanaz. Aránylag kevés alkalommal történik, hogy a tárgyalandó anyag természete másféle egymásutánt kíván meg. De ez korántsem fog merevséget eredmé- 15 -